Fekete Éva: Lukács György. Késleltetett életrajz (Budapest, 2021)
Fekete Éva (1944-1997) egyetemistaként került kapcsolatba Lukács György tanítványaival, majd a fiatalabbak körével, amelyet akkoriban kezdtek Lukács-óvodának nevezni. Velük együtt vett részt Márkus György szemináriumán. 1968-tól magyart tanított egy mátyásföldi gimnáziumban, közben rendszeresen jelentek meg drámaesztétikai tanulmányai és filmelemzései. 1970-ben lett szerkesztő a Magvető Könyvkiadó világirodalmi csoportjában, ahol Lukács György könyveit gondozta. Karádi Évával együtt összeállította a Lukács György élete képekben és dokumentumokban, továbbá a Lukács György levelezése (1902-1917) című köteteket. Három gyereke születése után az irodalmi, kritikusi munkához nem tért vissza. 1990-től a Beszélő munkatársa volt. Szemben a... című írásában így búcsúzott az élettől: „»Boldog volt, amíg élt« - ezt kell rólam írni, szenvedésekről egy szót se, mert tényleg boldog voltam.”