Földényi F. László: Az ész álma. 33 esszé 2000-2007 (Pozsony, 2008)
„Ha a lélek és az ész kizárólag önmagára számíthat, akkor az embert ez éppúgy eltöltheti büszkeséggel és saját mindenhatóságának a tudatával, mint - baj esetén - kétségbeeséssel, vagy akár kínzó öngyűlölettel is.” ,,»S a sírt, hol nemzet sűlyed el, / Népek veszik körűi, / S az ember millióinak / Szemében gyászköny űl«... Az önsajnálat, mint negatív önelégültség. [...] Az önsajnálatra azonban az idegenek nem kíváncsiak. A népek nemhogy nem sírnak, de többnyire tudomást sem vesznek - például a magyarok művészetéről. Ezt azonban [...] nem a külföldiek érdektelenségével magyarázom. Inkább tünetnek látom, amely egy mélyebb problémára utal. Arra, hogy sorskérdéseinket ritkán tudtuk úgy megfogalmazni, hogy az ne csak számunkra, hanem egész Európa számára is érvényes legyen. A sorssal való birkózást többnyire csakis bennünket érintő különleges kihívásnak láttuk, s nem akartuk észrevenni benne az egyetemes, sőt kozmikus kihívást.” WWW.KALLIGRAM.com