Földényi F. László: Az ész álma. 33 esszé 2000-2007 (Pozsony, 2008)

„Ha a lélek és az ész kizárólag önmagára számíthat, akkor az embert ez éppúgy eltöltheti büsz­keséggel és saját mindenhatósá­gának a tudatával, mint - baj ese­tén - kétségbeeséssel, vagy akár kínzó öngyűlölettel is.” ,,»S a sírt, hol nemzet sűlyed el, / Népek veszik körűi, / S az ember millióinak / Szemében gyászköny űl«... Az önsajnálat, mint negatív önelégültség. [...] Az önsajnálat­ra azonban az idegenek nem kí­váncsiak. A népek nemhogy nem sírnak, de többnyire tudomást sem vesznek - például a magya­rok művészetéről. Ezt azonban [...] nem a külföldiek érdektelen­ségével magyarázom. Inkább tü­netnek látom, amely egy mélyebb problémára utal. Arra, hogy sors­kérdéseinket ritkán tudtuk úgy megfogalmazni, hogy az ne csak számunkra, hanem egész Euró­pa számára is érvényes legyen. A sorssal való birkózást többnyire csakis bennünket érintő különle­ges kihívásnak láttuk, s nem akar­tuk észrevenni benne az egyete­mes, sőt kozmikus kihívást.” WWW.KALLIGRAM.com

Next