Heaney, Seamus: A hűlt hely. Válogatott versek (Pozsony, 2010)
Seamus Heaney ma kétségkívül a világ egyik legismertebb és legelismertebb költője, akinek megszólalásait kitüntetett figyelem övezi. Költészetének elismeréséhez elengedhetetlen előfeltétel volt az ezerkilencszázhatvanas évek fordulata - ekkor ismerték fel, hogy a földrajzi, kulturális és társadalmi perifériák és centrumok viszonylagosak: a valahai központok jelentéktelenné válhatnak, míg a korábbi peremvidékek meghatározó szerephez juthatnak. Seamus Heaney 1939-ben született az észak-írországi Derry megyében, sokgyerekes katolikus családban. A belfasti Queen’s University angol szakán 1961-ben szerzett diplomát. Egy ideig különféle iskolákban tanított, 1966- ban a Queen’s-en kapott állást. Nemzedékének fellépését ma északír megújulásnak, ulsteri reneszánsznak nevezi a kritika: ennek a költői csoportnak sikerült kilépnie Yeats hosszú árnyékából, és ennek a csoportnak lett a vezéralakja Heaney. Amit, mint feladatot, Arany János-i visszafogottsággal teljesít. Az ulsteri költők valóban újítók voltak: megteremtették az északír költészetet. Heaney és társai a nemzeti-politikai-vallási hovatartozás kérdésében megosztott Észak-írországnak adtak kulturális identitást. Mindezt olyan korszakban, amikor a katolikusok diszkriminációjának megszüntetése ellen szerveződő akciók valóságos polgárháborúba sodorták az országot. Heaney eleinte maga is részt vett az ír katolikus-nacionalista polgárjogi küzdelmekben, és ebben a feszült légkörben jelentek meg első verseskötetei. A közvetlen politizálással azonban hamar felhagyott, verseiben pedig