Herbert, Zbigniew: Barbár a kertben és más esszék (Pozsony, 2010)

„Elsősorban költő volt Zbigniew Her­bert, vagy esszéíró? Már maga a kérdés is blaszfémikus, hisz a XX. századi len­gyel líra óriásáról van szó, akinek elfo­gadottsága és ismertsége, még nem­zedékének legkiválóbbjaihoz mérve is, nem mindennapi” - írja Pályi And­rás az utószóban a jelen kötet kapcsán, amely a hetvenes években nálunk is ér­telmiségi bestsellerként forgatott Bar­bár a kertben mellett bepillantást en­ged a költő gazdag esszéírói hagyatéká­ba. Hisz a posztumusz napvilágot látott esszékötetek nem egyszerűen szerves részét képezik az életműnek, de mond­hatni, ezekben rejlik az „ismeretlen Herbert” szíve. Egyfajta szemérmes konfesszionális attitűd jellemzi írásait, amelyek így sajátos ars poeticává vál­nak: az európai kultúrtörténet egykori, mára nemegyszer feledésbe merült ös­vényeit járva a megidézett, letűnt világ által mintegy önmagát vallja be. Azt a kort, amelyben élt, és azokat az em­beri feszültségeket, amelyek ma is kí­noznak bennünket.

Next