Kardos András: Ellenfényben Valamivel. Tanulmányok, esszék, kritikák (Budapest, 2024)

Születtem, mint oly sokan mások, igaz, Kardos András néven már kevesebben, és 1953-ban még kevesebben. Magyar­esztétika szakon végeztem, magamat leginkább kritikusnak, esztétának és szerkesztőnek tartom. A szocializmus­nak becézett kádári korban voltam ka­tona (ezt csak azért említem, mert itt értettem meg igazán, hogy hol élek: dik­tatúrában­, voltam évtizedig állástalan és a demokratikus ellenzék másodvo­nala, írtam kritikát, esszét, tanulmányt. A váltás után Debrecenben tanítottam a Filozófiai Intézetben húsz éven át, hála mesteremnek és barátomnak, Vajda Mi­hálynak. Szerkesztettem a Hiány névre hallgató szociálliberális kétheti lapot és a Gond című filozófiai folyóiratot. Éle­tem legmunkahelye a Lukács Archívum lett, ahol a rendszerváltás után egészen az intézmény szétveréséig (2017) dol­gozhattam. Ezt azért is tartom kiváltságnak, mert Lukács György volt az a filozófus, aki egész életemben megkerülhetetlen sze­repet tölt be, akár vitázom vele, akár csak megérteni próbálom. Lukács mel­lett Vajda Mihályt kell megemlítenem, valamint apámat, Pándi Pált, akivel szin­tén egész életünk a szeretet és a vita ket­tősségében zajlott le. Mint remélem, ebből a kötetből is kiderül, hogy életem alapmorfológiája a létnek ez a két modusa: vita és szeretet.

Next