Katzenelson, Jichak - Halasi Zoltán: Ének a kiirtott zsidó népről/Út az üres éghez (Budapest, 2014)
Végigélni három évet a varsói gettóban, éhezést, megaláztatást, látni a deportálást, elveszíteni mindenkit, családot, barátot, nézni az égő gettót, utolsó élőként szólítani a halottakat, mindez embertelenül nehéz. Jichak Katzenelson lengyelországi zsidó költő azonban megbízást kapott, hogy foglalja versbe a néphalált: társai azért menekítették ki a varsói gettóból, hogy mondja el az utókornak azt, ami elmondhatatlan. A poémát végül egy internáló táborban írta meg 1943-44 fordulóján. Az Ének a kiirtott zsidó népről egy halálosan meggyötört, de méltóságát töretlenül őrző ember személyes hangú gyászéneke, egyben a lengyelországi zsidóság elpusztításának krónikája; vérrel, fájdalommal, haraggal festett panorámakép közelről. Katzenelson még a hagyományos versnyelven szól, de műve erőteljesen jelzi már, hogy a modern tömeghalál borzalmai érvénytelenítik mind a prófétai hangot, mind a vallásos értelmezéseket. A huszadik századi költészetben páratlan népsirató született. A pusztulást a költő sem élte túl: Auschwitzban ölték meg 1944 tavaszán.