Mesterházy Balázs: Soha nem látott bálnák hangja (Budapest, 2017)

Mesterházy Balázs „nemhiába írt né­hány kiváló irodalomtörténeti tanul­mányt a romantika költészetéről: nála mintha visszatérne az a hatalmas bel­ső dinamika, amely kétszáz éve szétfe­szítette a klasszicista líraiság kereteit ­­ebben a kötetben ugyanolyan szélsősé­gek feszülnek egymásnak, mint hajda­nában, s e szélsőségek ugyanolyan kér­lelhetetlen komolysággal és iróniával szemlélik önmagukat és egymást, mint régebbi, patetikusabb elődeik. Mester­házy iróniája igen vad pólusokat kí­sért meg vagy kerülget: lírai akarásá­ban egyszerre játszik meghatározó sze­repet a minden és a semmi; s ez a ket­tősség nála nem az alapállás alterná­­lásban nyilvánul meg, hanem a min­denkori egymásmellettiségben.” - ír­ta Margócsy István a szerző első ver­seskötetéről. A Soha nem látott bálnák hangja eb­ben az értelemben folytatás. Komoly­ság, irónia, játék - szétválaszthatat­­lanul. Az ún. nagy szavak. Mit lehet velük kezdeni. Hogyan lehet újra kimonda­ni őket. Ha egyáltalán. Halál. Közel­ség. Halálközelség és újrakezdés. Szív. Satöbbi. Visszavétel és állandó ponto­sítás. Mert a valódi költészettől szava­kat kapunk az életünkre. WWW.KALLIGRAM.com

Next