Pályi András: Színészek keresztűzben. Előadások, alakítások, könyvek (Pozsony, 2011)

„Egy író kibújik a kritikusból” - ír­ta Forgách András Pályi közel két évtizede megjelent első kis szín­házi esszékötetéről, amelynek ér­demét nem abban látta, hogy Pályi felfedezett volna valamit, amit mások nem, hanem hogy „hallat­lan gonddal és becsületességgel, egy író sebezhető kitárulkozásával törekedett definiálni azt, ami tör­tént vele és történt velünk”. A het­venes-nyolcvanas években első­sorban színházi lapszerkesztőként és színikritikusként működő író mostani gyűjteménye is tanúsítja, hogy már kezdettől a színház és az élet kézenfekvő, végső soron mégis megfejthetetlennek tűnő szimbió­zisa foglalkoztatta, hogy alkotói kíváncsisága minden este emberi sorsok után nyomozott a rivalda­fényben egyszeri aktusként önma­gát adó színészben. írásait a kor­szak átalakuló, vitáktól izzó szín­házi életéről szóló tudósításként is olvashatjuk, de ennél jóval többet adnak, utóvégre búcsút véve a kri­tikusi gyakorlattól, újra meg újra visszatér a színház igazi misztériu­mához, a szenvedélyes odaadással méltatott kreatív létformához. WWW.KALLIGRAM.com

Next