Pasolini, Pier Paolo: Korom vallása. Versek - Pier Paolo Pasolini válogatott munkái (Pozsony, 2013)

Pasolini szociális érzékenysége döbbe­netes: az empátia ilyen fokát ritkán ta­pasztalni, a szegénység, a peremsorsok és a római kalyibák, barakkok proletár­világa és kiszolgáltatottsága épp a dicső történelem kulisszáinak, a hatalmassá­gok reprezentációs gesztusainak fényé­ben válik láthatóvá. Az emberi lét esz­­szenciális tisztaságába vetett hit, illetve a történelmi igazság víziói önmagukban véve nem lehetnének bázisai egy nagy költészetnek: amit Pasolini ehhez hoz­záad, az az intellektuális eretnekség aro­mája, a kételkedés, a szatíra vagy natu­ralizmus könyörtelensége, és az a nár­­cizmus, mely mindörökre a nyelv tükré­hez vonja a költőt. A test emlékei, a fiziológiai bezárt­ság materiális kényszere versbe fordul­nak át: a test, ha kell, egyetlen szem­mé transzformálódik, s akár egy ka­mera, rögzít. Pasolini nem a szalonfilo­­zófus-költők népes családjából való, az ő filozófiája nagyon is testközeli, etikai karakterű és - meg merném kockáz­tatni - erotikus. Erotikus minden érte­lemben: érzéki, mert az érzéki tapaszta­lat primátusára épít, és Érászhoz tarto­zó, mert a költő alapállása még elkese­redéseiben is a szerelmes magatartásra emlékeztet, az életszeretet olyan mély­ségére, mely a legsötétebb és legremény­telenebb, legnaturalistább tapasztalat­ból váratlan örvényt generálva jut el a transzcendenciáig. A Korom vallása hűen reprezentálja Pasolini költészetének többarcúságát, és kellően eretnek intellektuális-költői pro­vokációt kínál a mai olvasó számára is. WWW.KALHGRAM.com

Next