Prihoda, Petr: A cseh kór - Dominó könyvek (Pozsony, 1993)
Mostohaapám hatással volt rám. A katolikus hittanórákról azonban saját elhatározásomból maradtam ki. Ő időközben diplomata lett. Szüleimmel két évig Varsóban éltem, ahol orosz iskolába jártam, és tagja lettem a szovjet úttörők népes táborának. Hazatérésünk idején elhunyt édesapám szüleit éppen „káderezték”. Fokozatosan antikommunistává váltam, visszatértem a katolikus hithez, sőt, jezsuita akartam lenni. Közben azonban elvégeztem az orvosi egyetemet, pszichiáterként dolgoztam, (illegálisan) elmélyedtem a pszichoanalízisben, megnősültem, és gyermekeket nemzettem. Orvosi praxisomat Észak-Csehországban kezdtem, ahol a hatalom megengedte, hogy a német őslakosságból néhányan megmaradhassanak szülőföldjükön. Német pácienseimtől tudtam meg, hogy mi történt velük 1945 után. Azt, hogy mi történt korábban a zsidókkal és néhány cseh személlyel, már korábban is tudtam. Fokozatosan megtudtam azt is sőt, néha a saját bőrömön is éreztem -, mit jelent az, ha valamelyik országban a kommunisták kerülnek hatalomra. Diákként s a külföldi rádióadók fogékony hallgatójaként szereztem tudomást a magyar ‘56-ról. ‘68-ban viszont saját hazánban közvetlen résztvevőként élhettem át hasonlókat. Ezt követően hosszú évekig alkalmam volt megélni, miként adja el egy tál lencséért a szabadságát saját nemzetem - helyesebben annak nagyobbik hányada. Részlet a szerző előszavából