Salomon Maimon: Életem története (Pozsony, 2015)

„Ezen a félázsiai peremvidéken, az akkori Litván Nagyhercegség (mai Belorusszia) te­rületén, egy Mir városka melletti faluban született Maimon Salomon valamikor 1751 és 1754 között. A pontos évszám a mai na­pig vita tárgya; ő maga sem életrajzában, sem más írásában nem említi. Egy biztos: az átlagnál nemcsak intelligensebbnek, de egyenesen ilujnak, vagyis Talmud zseninek, csodagyereknek született. így aztán nem le­hetett kétséges, hogy önéletrajzában a zsi­dók három osztályát megkülönböztető Ma­imon melyik osztályba fog tartozni: sem­miképpen nem a nagy többséget alkotó el­sőbe, a tanulatlan dolgos emberek közé, de nem is a rabbik, hitszónokok, bírók és taní­tók alkotta napszámos elithez. Ritka tehet­sége a közösség által csodált és kényeztetett szent semmittevők között jelölte ki a helyét (...) A filozófiatörténet Maimon jelentőségét a kanti kritikai idealizmus, valamint a fő­ként Fichte, Schelling és Hegel nevéhez köt­hető spekulatív idealizmus közötti katali­zátor vagy közvetítő szerepében látja. Mon­dott idealisták a teljesség megértésére tett kísérleteiket nagy, átfogó gondolatrendsze­rekben hagyták ránk, Maimon ezzel szem­ben egy saját maga által ’Nicht-system’-ként jellemzett életművet. Kritikusai szerint, mi­közben talmudi neveltetésénél és alkatá­nál fogva is a kíméletlenül pontos analízis nagymestere volt, a szellem ezzel ellentétes mozgásához, a szintézishez kevés affinitást mutatott. A Maimonideszből, Spinozából, Leibnizből, Wolffból, Hume-ból és Kantból összedolgozott filozófiája egy szerves szin­tézis helyett csak alfélé ideiglenes koalíció volt, masszív épület helyett inkább egy szé­kemével összerótt gerendaház.” Salamon János

Next