Schmideg Ádám: Putyin többet tud rólad. Ja, csak versek (Budapest, 2019)

„Ja, az cseh". Ez verssor, megállt ítja, hogy len­gyel lányok nem Kundera nyelvé jn. nevetnek egy poénon Róma kútjai egyikének pr> eremén üldö­gélve. Nem összepréselt, kellőké levegős vers­sé összeálló novellák. Most elrr».^^ séljek egyet? Cowboy a szomszédom, nem a enyém, nem Schmideg szomszédja, neve Szalma.! Tibi, pörköl­tet főz a nagyanyjának, „ruganyo ^ léptekkel jön a sarki Sparból / a zacskóból kil <í» g a fél kiló ka­raj / Pörköltet főzni férfias", „a ^5; angon cigizik, 45 fokos szögben átnéz oda / aho 1 Zsanett lakik”, tévézik a nagyanyjával, kint ha^^y^ott cigarettá­ja „füstjelet küld az apacsoknatc; akik már el­költöztek a hetedik kerületből”. J^ontos. Komoly. Vicces. Meghat. „Tempósan tökölj ", mondja a gye­rekének. Megtudsz mindent. „M m szeretem a cigányokat / az oroszokat se / A z sidókkal nem lehet bajom, magam is az vagy' о 1< / Vannak ki­vételek/Vannak cigány ésor-osz barátaim / Nincsenek, de lehetnének is", xninden tudok Schmidegről, végigolvastar*n _ „Ez lenne hát a tolerancia: / utálhatsz bá ar~kit, csak tart­sad titokban.” Ez ő, mondorr^ magam elé, ez nem én vagyok. „Utálom a 1 iliberálisokat is," mondom magam elé. „На пежгта jön szembe csaj, nézem a fákat.” F<Cкоrelly Endre

Next