Sopotnik Zoltán: Futóalbum. Versek (Pozsony, 2009)

Sopotnik 35. Ha minden rosszul megy, túl van a felén. Két lánya és kétszáz titka van. Nem csoda, hogy lakása is penthouse, és sárkányzöld a palást minden lámpán. Sa­linger, Petri, Hrabal, Orbán, Tolkien, Bolya, Chandler, Nemes Nagy és Ellis: mind meg­fér szétstoppolt, disznóbőr kabátja alatt, s egy sem fázik. Sopotnik egy laza dzsinn, irigyek rá a rosszkedvű koboldok. Nem tudsz semmit a rockról, ha nem olvastál Sopotnikot. Nem az a komornyikalkat, nem hajolgat neked. Kicsit olyasmi ő a költők, mint Csernus a pszichiáterek között. Diszkréten ki­tépi a tölgyfát, és táncol vele. Az új összees­küvők egyike. Ha lesz iróniatanszék, ő vezeti majd. Persze nem vállalná, nem bogár ő, hogy a fénybe másszon, bár Samsával is tegeződik. Konzervatív és deviáns, nem fér skatulyába. Kilóg a keze, lába, a zongorája. Egy fakutyát is meglovagol, ha ahhoz van kedve. Ha belépsz ódon, babonás várába, minden kötél szakad. Ha Marno a didergő, öreg király, Sopotnik a gyógyító báró, a kályhatest. S nem ijed meg, ha a tűzre rossz fát tesz pár kis baronesz. Pollágh Péter

Next