Tőzsér Árpád: A kifordított ember. Naplók (2001-2004) naplója (Pozsony, 2013)

Tőzsér Árpád naplóinak harmadik kötete a 2001-es, 2002-es, 2003-as és 2004-es évek személyes és közéleti eseményeinek, szellemi­ségének megjelenítése, magas irodalmiságú krónikája. A szerző Kossuth-díjas költő, s mint ilyen, elég fontos személyiség ahhoz, hogy a körü­lötte és benne zajló dolgok, történések, gon­dolati-lelki folyamatok is fontosak és irodal­­milag érdekesek, olvasmányosak legyenek, s kor-, művelődés- és mentalitástörténeti adatokkal és tanulságokkal is szolgáljanak. Egy jellemző részlet a kézirat első oldaláról: „2001. január 1... Unalmas új év, unalmas harmadik évezred, nem tud mit kezdeni magá­val a világ, nem tudunk mit kezdeni magunkkal!- Az időszámítás első ezer éve Jézus Krisztussal kezdődött, a második a Német-Római Császár­ság megerősödésével, a Karoling-reneszánsszal, a harmadik a történelem végének elméleteivel ve­szi kezdetét: ülünk a semmiben, az események re­ménytelen, átláthatatlan halmazában nyakig.” Tőzsérnek különös tehetsége van ahhoz, hogy a legköznapibb eseményektől is a világ­­történelembe, világirodalomba, a filozófia ré­gióiba lendüljön. Az év első napján tett be­jegyzése szinte időjárás-jelentésként indul, de a következő pillanatban már Jézus Krisz­tusról és a Karoling-reneszánszról elmélkedik a költő, s mindezt képes a maga „legszemélye­sebb történéseként” tálalni. A lejegyzett események azonban akármeny­­nyire is dokumentumjellegűek és történelmi hűségűek, bizonyos értelemben művészileg is alakítva vannak, ha másként nem, hát az ese­mények megválogatásával, de erősen érezhe­tő a szövegen az utólagos stilizáció, a tudatos irodalmi, költői motivumszerkesztés, az in­tellektus korábbi gondjainak-gondolatainak későbbi kifejtése, részletezése, kisesszékké kerekítése is. Tőzsér Árpád naplóinak harmadik kötete szervesen kapcsolódik a két első, már könyv­alakban megjelent kötethez, s a sorozat iroda­lomtörténeti jelentőségű műegészet ígér. 60 C V ' -•

Next