Tőzsér Árpád: A kifordított ember. Naplók (2001-2004) naplója (Pozsony, 2013)
Tőzsér Árpád naplóinak harmadik kötete a 2001-es, 2002-es, 2003-as és 2004-es évek személyes és közéleti eseményeinek, szellemiségének megjelenítése, magas irodalmiságú krónikája. A szerző Kossuth-díjas költő, s mint ilyen, elég fontos személyiség ahhoz, hogy a körülötte és benne zajló dolgok, történések, gondolati-lelki folyamatok is fontosak és irodalmilag érdekesek, olvasmányosak legyenek, s kor-, művelődés- és mentalitástörténeti adatokkal és tanulságokkal is szolgáljanak. Egy jellemző részlet a kézirat első oldaláról: „2001. január 1... Unalmas új év, unalmas harmadik évezred, nem tud mit kezdeni magával a világ, nem tudunk mit kezdeni magunkkal!- Az időszámítás első ezer éve Jézus Krisztussal kezdődött, a második a Német-Római Császárság megerősödésével, a Karoling-reneszánsszal, a harmadik a történelem végének elméleteivel veszi kezdetét: ülünk a semmiben, az események reménytelen, átláthatatlan halmazában nyakig.” Tőzsérnek különös tehetsége van ahhoz, hogy a legköznapibb eseményektől is a világtörténelembe, világirodalomba, a filozófia régióiba lendüljön. Az év első napján tett bejegyzése szinte időjárás-jelentésként indul, de a következő pillanatban már Jézus Krisztusról és a Karoling-reneszánszról elmélkedik a költő, s mindezt képes a maga „legszemélyesebb történéseként” tálalni. A lejegyzett események azonban akármenynyire is dokumentumjellegűek és történelmi hűségűek, bizonyos értelemben művészileg is alakítva vannak, ha másként nem, hát az események megválogatásával, de erősen érezhető a szövegen az utólagos stilizáció, a tudatos irodalmi, költői motivumszerkesztés, az intellektus korábbi gondjainak-gondolatainak későbbi kifejtése, részletezése, kisesszékké kerekítése is. Tőzsér Árpád naplóinak harmadik kötete szervesen kapcsolódik a két első, már könyvalakban megjelent kötethez, s a sorozat irodalomtörténeti jelentőségű műegészet ígér. 60 C V ' -•