Tőzsér Árpád: Az érzékek csőcseléke. Naplók (1998-2000) naplója (Pozsony, 2011)

Tőzsér Árpád naplóinak második kö­tetét tartja kezében az olvasó, első kö­tete 2008-ban jelent meg, Szent An­tal disznaja címmel. Az alábbiakban a jelen kötetnek azt a részét idézzük, amely a naplóíró szerző ars poeticájá­nak tűnik: Ha a naplómat írom: ez az én imám ­­írja Füst Milán, a legendás naplóíró. S ne­kem mire jó a napló? Az én naplóm sem­miképpen sem ima, hanem inkább tapo­gatózás a létező felé, á la Platón. írás köz­ben a legerősebb ösztönöm nem a meditá­ció, nem a megtisztulás óhajtása, hanem kitörés a nemlét rettenetéből. Tollpróbá­­nak látszó létpróba. írása közben csak ritkán hajt a közlés vágya, sokkal inkább az írás folyamata, a szellemnek az a tu­dattalan aktivitása a fontos számomra, amely visszaigazolni látszik az (akadá­­lyozottsága ellenére is működő) létezőt. Azt is megkockáztatom, hogy a naplóírás téma nélküli írás. De ezt a téma-nélküli­séget, paradox módon, éppen a témák so­kaságában, a válogatás nélküli sokban érzékelem. Summa summárum: napló­írás közben pillanatonként rá kell jön­nöm, hogy a napi írás (a nap-ló) az ön­­célúsága ellenére sem az önmagáért va­ló, semmi által el nem homályosított lé­leknek, hanem éppen a lélek akadályo­­zottságának, a test dőreségeinek, a hal­lás, a látás, a betegségek, a fájdalom, a gyönyör stb. közvetlenségének, az ér­zékek csőcselékének (szintén Platon kife­jezései) a műfaja, s ha nem közösködöm velük, akkor üresen marad előttem a pa­pír. - Az én naplóm tehát végletesen sze­mélyes műfajnak, szinte önéletrajznak tűnik, de tulajdonképpen olyan puszta tevékenység, mint az egzisztencia bár­mely más elemi megnyilvánulása. Action gratuit, „ingyentett”.

Next