Tőzsér Árpád: Az érzékek csőcseléke. Naplók (1998-2000) naplója (Pozsony, 2011)
Tőzsér Árpád naplóinak második kötetét tartja kezében az olvasó, első kötete 2008-ban jelent meg, Szent Antal disznaja címmel. Az alábbiakban a jelen kötetnek azt a részét idézzük, amely a naplóíró szerző ars poeticájának tűnik: Ha a naplómat írom: ez az én imám írja Füst Milán, a legendás naplóíró. S nekem mire jó a napló? Az én naplóm semmiképpen sem ima, hanem inkább tapogatózás a létező felé, á la Platón. írás közben a legerősebb ösztönöm nem a meditáció, nem a megtisztulás óhajtása, hanem kitörés a nemlét rettenetéből. Tollpróbának látszó létpróba. írása közben csak ritkán hajt a közlés vágya, sokkal inkább az írás folyamata, a szellemnek az a tudattalan aktivitása a fontos számomra, amely visszaigazolni látszik az (akadályozottsága ellenére is működő) létezőt. Azt is megkockáztatom, hogy a naplóírás téma nélküli írás. De ezt a téma-nélküliséget, paradox módon, éppen a témák sokaságában, a válogatás nélküli sokban érzékelem. Summa summárum: naplóírás közben pillanatonként rá kell jönnöm, hogy a napi írás (a nap-ló) az öncélúsága ellenére sem az önmagáért való, semmi által el nem homályosított léleknek, hanem éppen a lélek akadályozottságának, a test dőreségeinek, a hallás, a látás, a betegségek, a fájdalom, a gyönyör stb. közvetlenségének, az érzékek csőcselékének (szintén Platon kifejezései) a műfaja, s ha nem közösködöm velük, akkor üresen marad előttem a papír. - Az én naplóm tehát végletesen személyes műfajnak, szinte önéletrajznak tűnik, de tulajdonképpen olyan puszta tevékenység, mint az egzisztencia bármely más elemi megnyilvánulása. Action gratuit, „ingyentett”.