Zeke Gyula: A bécsi úton (Pozsony, 2010)

„Ügyedül, Hédi megbomlott kérdéseitől nem zavartatva, ИВИИ|НИНИ testi összeomlásától nem zak- НИИВННВИ látottán akart állni а копу ИИИЯДИИЯ bábán, eigarettázni akart, ta­­maszkodni a konyhaasztalra, nézni maga ele es ki az ablakon, НИВИнпИЯН es átlátni végképp mindent ИИННВ8Н és mindenen, lés ebben a ha ЩИВИнНпИИ rom évben a tekintete a réggé li kínlódás után mar suru, óla los lembe burkolo/ott, szinte remegett, szedelgett, zúzódva úszott a szeme előtt a tény, épp ШмШИ1И|Щ| mint a konyakjai a poharában, amelyeket eukorbaja túlságos előrehaladtáig ivott.” BHHHHHHH ■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom