Alexa Károly: Eleitől fogva. Tanulmányok, esszék (Budapest, 1996)
MTI Fotó: Tóth István Soha nem kedveltem az olyasféle kritikát, irodalomtörténeti tanulmányt, amely merőben ürügy vagy legalábbis alkalom szerzője számára, hogy „vallomást” tegyen, hogy „kinyilvánítsa véleményét” az élet dolgairól, hogy valamiféle ízléstelen „tárgyias lírával” nyomakodjék az irodalom mint tárgy elé. De nem rokonszenvezem ezen a területen a „szcientizmussal” sem, ama tudományos akrobatikával, amely külön nyelvet teremt magának, hogy annak leple alatt fogalmazzon meg olyasféle ítéleteket, amelyek nagyon gyakran banálisak avagy az élettől és a műtől idegenek. Ezeknek az elhatárolódásoknak egyenes következménye többek között az, hogy nem lettem századvégies „guruja” az irodalmi életnek, és tudományos (akadémikus) karrierre sem törekedtem. Bár vagy két évtizeden át tanítottam a pesti egyetemen, az ott igényelt és elvárható tudományos „fokozatoktól” sikerült megóvni magamat - ahogy szerkesztőként is (Kortárs, Mozgó Világ, Hitel) inkább a felfedezés izgatott, meg az új értékek baráti támogatása, nem pedig valamiféle ízlésdiktatúra érvényesítésének lehetősége. Szerepeket vállaltam a politikában és közéleti terepeken, s jóllehet mindinkább elidegenedem attól, ami lett és van, még nem érzem idejét annak, hogy végleges leltárt készítsek - politizáló-hivatalnoki magamról, magamnak.