Czigány Lóránt: Talpalatnyi senkiföldjén - Phoenix Könyvek (Budapest, 2002)
(talpalatnyi senkiföldjén) így. Egybeírva. Mert ha külön írom. mint ahogy a Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Főbizottsága előírja, akkor már nem a senkiföldjén állok, hanem az Akadémia által engedélyezett és jóváhagyott senki földjén, s ez nem az én talpam alatt helyezkedik el. Senkiföldjére annak idején nagy sietve indultam. Csörtettem a felhők alatt bujkáló hold fakó fénye mellett. Láttam a leheletemet. mint a cigarettafüstöt. Nyikorgóit a fagyos föld. Mentem kifulladva. lihegve. Mert mindig ide vágytam, a senkiföldjére. Végül mégis úgy történt, hogy hátranéztem és visszatértem Szodomába. De nem tudok megtanulni Szodomáiul. Mondom a magamét. Egyelőre hagyják. A kötetbe az utóbbi tíz év írásaiból válogattam. Van köztük gondos munkával megírt hosszú tanulmány a Szodomái nyelvhasználat sajátosságairól, vagy az anglisztika elfelejtett úttörőjéről. Fest Sándorról és a mindenki által lenézett segédtudományokról. De van tézisekbe foglalt különvélemény is az urbánus-népi ellentétről, összeráncolt homlokú eszmefuttatás a kényszerzubbonyba öltöztetett irodalom jellegéről. portrék hajdanvolt emigráns társakról, akik ott maradtak a sivatagban a hosszú negyven év alatt, elemzés a csöbörből vödörbe került nyugati magyar irodalom mineműségéről. És hát, édes Istenem, szösszenetek és fintorok Karády búgó hangjáról, bicikliző filozófusról, meg egyebekről. Hogy van-e szükség egy ilyen je ne sciis quoi magatartásformára, azt döntse el a (nem mindig) kegyes olvasó. Czigány Lóránt