Czigány Lóránt: Talpalatnyi senkiföldjén - Phoenix Könyvek (Budapest, 2002)

(talpalatnyi senkiföldjén) így. Egybeírva. Mert ha külön írom. mint ahogy a Magyar Tudományos Aka­démia Helyesírási Főbizottsága elő­írja, akkor már nem a senkiföldjén állok, hanem az Akadémia által en­gedélyezett és jóváhagyott senki földjén, s ez nem az én talpam alatt helyezkedik el. Senkiföldjére annak idején nagy sietve indultam. Csör­tettem a felhők alatt bujkáló hold fa­kó fénye mellett. Láttam a lehelete­met. mint a cigarettafüstöt. Nyikor­góit a fagyos föld. Mentem kifullad­va. lihegve. Mert mindig ide vágy­tam, a senkiföldjére. Végül mégis úgy történt, hogy hátranéztem és visszatértem Szodomába. De nem tudok megtanulni Szodomáiul. Mon­dom a magamét. Egyelőre hagyják. A kötetbe az utóbbi tíz év írá­saiból válogattam. Van köztük gon­dos munkával megírt hosszú tanul­mány a Szodomái nyelvhasználat sajátosságairól, vagy az anglisztika elfelejtett úttörőjéről. Fest Sándorról és a mindenki által lenézett segéd­­tudományokról. De van tézisekbe foglalt különvélemény is az urbá­nus-népi ellentétről, összeráncolt homlokú eszmefuttatás a kényszer­zubbonyba öltöztetett irodalom jel­legéről. portrék hajdanvolt emig­ráns társakról, akik ott maradtak a sivatagban a hosszú negyven év alatt, elemzés a csöbörből vödörbe került nyugati magyar irodalom mi­­neműségéről. És hát, édes Istenem, szösszenetek és fintorok Karády búgó hangjáról, bicikliző filozófus­ról, meg egyebekről. Hogy van-e szükség egy ilyen je ne sciis quoi magatartásformára, azt döntse el a (nem mindig) kegyes olvasó. Czigány Lóránt

Next