Kánya Emilia: Réges-régi időkről. Egy 19. századi írónő emlékiratai (Budapest, 1998

Kánya Emília (1828-1905), a 19. század második felének kedvelt írónője, Magyarország, sőt a Monarchia első női lapszerkesztője, néhány évvel halála előtt kezdett hozzá visszaemlékezéseinek meg­írásához. Az emlékirat nem a nagy­­közönség, hanem a család számára készült, s talán ez az oka, hogy őszinte, természetes hangon, a sze­mélyes átélés nyomatékával szólítja meg a mai olvasót, miközben össze­tett és árnyalt képet rajzol egy magyar értelmiségi nő sorsáról, küzdelmeiről és lehetőségeiről a lassan polgárosodó 19. századi magyar társadalomban. Női szemmel látja és láttatja kora közszereplőit, a művészeti és tudo­mányos élet neves alakjait: többek közt István főherceget, Székács Józsefet, Liszt Ferencet, Petőfi Sándort, Barabás Miklóst, Balassa Jánost, valamint a század fontos eseményeit: az 1838-as pesti árvizet, a Lánchíd alapkőletételét, a Nemzeti Színház megnyitását, a for­radalom napjait, Pest 1849-es bom­bázását, a menekülők borzalmas hányódását, a megtorlás idősza­kának személyes tragédiáit, így például Maderspach Károlyné és férje megrendítő esetét. Bepillantást nyerünk nemesi, főnemesi családok *

Next