Kánya Emilia: Réges-régi időkről. Egy 19. századi írónő emlékiratai (Budapest, 1998
Kánya Emília (1828-1905), a 19. század második felének kedvelt írónője, Magyarország, sőt a Monarchia első női lapszerkesztője, néhány évvel halála előtt kezdett hozzá visszaemlékezéseinek megírásához. Az emlékirat nem a nagyközönség, hanem a család számára készült, s talán ez az oka, hogy őszinte, természetes hangon, a személyes átélés nyomatékával szólítja meg a mai olvasót, miközben összetett és árnyalt képet rajzol egy magyar értelmiségi nő sorsáról, küzdelmeiről és lehetőségeiről a lassan polgárosodó 19. századi magyar társadalomban. Női szemmel látja és láttatja kora közszereplőit, a művészeti és tudományos élet neves alakjait: többek közt István főherceget, Székács Józsefet, Liszt Ferencet, Petőfi Sándort, Barabás Miklóst, Balassa Jánost, valamint a század fontos eseményeit: az 1838-as pesti árvizet, a Lánchíd alapkőletételét, a Nemzeti Színház megnyitását, a forradalom napjait, Pest 1849-es bombázását, a menekülők borzalmas hányódását, a megtorlás időszakának személyes tragédiáit, így például Maderspach Károlyné és férje megrendítő esetét. Bepillantást nyerünk nemesi, főnemesi családok *