Monostori Imre: Németh László esszéírásának gondolati alaprétegei (Budapest, 2005)
Sajátos monográfiát tart kezében az olvasó. A hagyományos időrend helyett ebben az összegzésben az írói témavilág alaprétegeinek az egymásutánisága a rendezőelv. Németh László esszéírói világának egyik jellegzetes ismérve nagy témáinak hosszú időn (akár több évtizeden) át vissza-visszatérő megjelenése, mondhatnánk, szokatlanul hosszú „élettartama”. Ezt a sajátosságot ragadja meg és tárja fel Monostori Imre: a leginkább jellemző fő gondolati motívumok, témarétegek alakulását követi nyomon az esszéírói életműben. Az idők során a leginkább exponált „Németh-problémák” fölrajzolása és bemutatása is ez a kötet. Közismert, hogy a Németh László-i esszéírás súlyponti rétegei a XX. századi magyar esszé fő sodrába tartoznak, ám radikálisan új diagnózisai és reform-„terápiás” javaslatai nem egyszer meg is bolygatták, föl is kavarták a szellemi életet, közvéleményt. „Forradalmár” volt: a gondolkodás forradalmára. Ennélfogva tanulmányainak, esszéinek, kritikáinak mindig nehéz sorsuk volt a változó történelmi idők ideológiailag elkötelezett konzervatívjai, liberálisai, marxistái, nemzeti szocialistái, kommunistái (stb.) között, közelében.