Almási István (szerk.): Szilágysági magyar népzene (Bukarest, 1979)
Korántsem volt véletlen, hogy Kós Károly Ady Endrére emlékező írásaiban ezt a vidéket „tiótás, vidám Szilágynak“ nevezte. A szilágysági falvakban valóban feltűnő az emberek nagy éneklő kedve. Magukról az itt élő dalokról azonban eleddig csak igen gyér adatok jutottak felszínre. Amikor sor került a szilágysági népzene tüzetesebb kutatására, már fölbomlóban volt a hagyományos paraszti élet rendje. A nótafákat ezért úgy kellett kiválasztani, hogy mindenik korosztályt képviseljék. Ilyen módon a napjainkban hallható dallamok mellett azokat is föl lehetett tárni, amelyek a század első felében vagy éppen az elején még forgalomban voltak, de máig kizárólag az öregek emlékezetében őrződtek meg. Ez a gyűjtemény áttekintést nyújt a Szilágyságban gyűjtött népdalokról. Bemutatja a szigorúbb értelemben vett ?iépzene kategóriájába illő dallamoknak az elérhető legépebb változatait, és kivonatosan tájékoztat a tágakban értelmezett népzene körébe tartozó dallamokról is. Hálával adózom mindazoknak az énekeseknek és hangszerjátékosoknak, akik szívesen áldoztak időt arra, hogy segítségükkel vidékük népzenéjét hangszalagon és lejegyzésben, a Folklór Osztály adattárában és ebben a kötetben tnegö ráki t hessem. Almási István