Almási István (szerk.): Szilágysági magyar népzene (Bukarest, 1979)

Korántsem volt véletlen, hogy Kós Károly Ady Endrére emlékező írásaiban ezt a vidéket „tiótás, vi­dám Szilágynak“ nevezte. A szi­lágysági falvakban valóban feltű­nő az emberek nagy éneklő kedve. Magukról az itt élő dalokról azon­ban eleddig csak igen gyér adatok jutottak felszínre. Amikor sor került a szilágysági népzene tüzetesebb kutatására, már fölbomlóban volt a hagyomá­nyos paraszti élet rendje. A nóta­fákat ezért úgy kellett kiválaszta­ni, hogy mindenik korosztályt képviseljék. Ilyen módon a nap­jainkban hallható dallamok mel­lett azokat is föl lehetett tárni, amelyek a század első felében vagy éppen az elején még forga­lomban voltak, de máig kizárólag az öregek emlékezetében őrződtek meg. Ez a gyűjtemény áttekintést nyújt a Szilágyságban gyűjtött népdalokról. Bemutatja a szigo­rúbb értelemben vett ?iépzene ka­tegóriájába illő dallamoknak az elérhető legépebb változatait, és kivonatosan tájékoztat a tágakban értelmezett népzene körébe tarto­zó dallamokról is. Hálával adózom mindazoknak az énekeseknek és hangszerjátéko­soknak, akik szívesen áldoztak időt arra, hogy segítségükkel vi­dékük népzenéjét hangszalagon és lejegyzésben, a Folklór Osztály adattárában és ebben a kötetben tnegö ráki t hessem. Almási István

Next