Ambrus Lajos: Vezérek és atyafik. Székelyföldi mondák, regék, történetek (Kolozsvár, 2014)
Első rész: Szkítiától Mátyásig
- És a királyért - így a pálfalvi bíró, aki ajkával csak alig illette a kupát, utána meg egy kortynyit a földre loccsintott, avval nyújtotta is a király felé. Az urak kapkodták a fejüket, hogy mi történik ott, de Mátyás király magasra emelte a kupáját:- A tisztességben megőszült fejekért - mondta, és maga is csak aprót kortyintott. A szomjas föld mohón itta fel a bort, mintha érezte volna, hogy utoljára érinti igazi király, bár köszönti azóta Pálfalván is harangszó a delet. 54 megérkezésének napját - augusztus 6-át, „Urunk színeváltozása” ünnepét - főünneppé nyilvánította, és az Imabulla korrekciójában a déli harangszóhoz hálaadó imádságot rendelt. A nándorfehérvári ütközet hőse Hunyadi János volt, a „törökverő”, vagyis Mátyás király apja.