Andrásy József: Zorba lehelete.Elbeszélések, karcolatok (Kolozsvár, 2016)
A 20. század első évtizedeiben formálódott leghagyományosabb, ugyanakkor az olvasó számára a legkövethetőbb elbeszélői modort és eszközkészletet használja rövidprózáiban az önálló kötettel most bemutatkozó Andrásy József. Ami szövegeinek legandrásybb színét adja, az a változatos környezet, olykor utópia (amely néha ukróniával - valószerűtlen, elképzelt időbeliséggel - is társul), illetve a történés átélésének közvetlensége, amely, ha nem is mindig a legkészségesebben, de gyakran átengedi a helyet az önmegfigyelésnek is. A háborús Olaszország, az elképzelt szanatórium, az ortodox kolostor környékén megesett medvekaland vagy a bánsági vasút egy szárnyvonalának álomhelyszínné való átminősülése egyaránt lebilincselő olvasmány, napszaktól függetlenül.