Arany János: Rózsa és Ibolya - Meseház (Kolozsvár, 2008)
1.
Házoknál temérdek kincs hevert rakáson, Csűrben, kamarában, pincében, padláson: Sok darab gyémántba, mint egy száraz lófej Szolga és szolgáló csakúgy bukdosott fel. De ami legdrágább gyémánt vala nálok, Az nem volt egyéb, mint szép eladó lányok Apjának édes, de anyjának mostoha Gyermeke, a tündér hajadon, Ibolya. Mint a kis ibolya, mely nő bokor alján, Szemérmetes arcát fű közé takarván: Úgy virult rejtekben, — nem jártak a lányhoz, Fúvó szél is alig fért az ablakához.