Árvay Árpád: Elődök példája. Múlt századi művészek a magyar-román kapcsolatok elmélyítéséért (Bukarest, 1973)
A XIX. század közepe nemcsak a polgári forradalmak, nemcsak az ezekkel szükségszerűen együttjáró nemzeti öntudatra ébredés, hanem az egyformán elnyomott és függetlenségüktől megfosztott népek kölcsönös megismerésének s e megismerésen alapuló egymásra találásának, összefogásának időszaka is. Az összefogás első és önzetlen tudatosító'! azok a művészek (festők, színészek, muzsikusok) voltak, akik nem egyszerűen a megélhetésért, a közönség kereséséért, hanem a kölcsönös megismerés kívánságától áthatva keltek át a Kárpátokon s léptek nyilvánosság elé Bukarestben vagy Erdély kisebb-nagyobb városaiban. A művészetnek ezeket a példamutató emberi tettekkel szegélyezett útjait kíséri végig e könyv szerzője a kor jelentős festőinek (Barabás Miklós, Szathmári Pap Károly, I.D. Negulici, Rosenthal), színészeinek (Pály Elek, Matei Miliő, Mihail Pascaly), zenészeinek (Liszt Ferenc,