Árvay Árpád: Elődök példája. Múlt századi művészek a magyar-román kapcsolatok elmélyítéséért (Bukarest, 1973)

A XIX. század közepe nemcsak a polgári forra­dalmak, nemcsak az ezek­kel szükségszerűen együtt­járó nemzeti öntudatra ébredés, hanem az egyfor­mán elnyomott és függet­lenségüktől megfosztott né­pek kölcsönös megismeré­sének s e megismerésen alapuló egymásra találá­sának, összefogásának időszaka is. Az összefogás első és önzetlen tudatosí­tó'! azok a művészek (fes­tők, színészek, muzsikusok) voltak, akik nem egysze­rűen a megélhetésért, a közönség kereséséért, ha­nem a kölcsönös megis­merés kívánságától áthat­va keltek át a Kárpátokon s léptek nyilvánosság elé Bukarestben vagy Erdély kisebb-nagyobb városai­ban. A művészetnek ezeket a példamutató emberi tettek­kel szegélyezett útjait kí­séri végig e könyv szer­zője a kor jelentős festői­nek (Barabás Miklós, Szathmári Pap Károly, I.D. Negulici, Rosenthal), színé­szeinek (Pály Elek, Matei Miliő, Mihail Pascaly), ze­nészeinek (Liszt Ferenc,

Next