Bágyoni Szabó István: Kések ideje (Bukarest, 1979)

Mit tehet az író, akinek je­len kell lennie múltban, jö­vőben egyaránt? Megkéselt oskolamesterek, kollektáló diákok, Európa lövészárkait megjárt falusi ácsok téblá­­bolásaiban; de igen az ál­taluk gyönyörűnek álmo­dott, emberarcú világ isko­la-építőinek bugdácsolá­­sokkal teli életében-halá­­lában is. Ezért követi foly­ton a kés, a bícsak képzete, gyermekkorok rettenetes szerszámának az emléke — s szabja, szeleteli az időt; ezért a tölgyfagerenda is, az iskolapadnak szánt, a­­vagy a fejünk fölé mester­gerendának való ... A dol­gok természeténél fogva mindkettő jól megfér egy­más mellett, hát miért ne az emlékezés cicomátlan boltozata alatt. Bágyoni Szabó István

Next