Balázs Ádám: „Minden szegleti felol ez világnak”. Írások nyugati magyarokról (Kolozsvár, 1998)
Franciaországi változatok
szobrászok is többször élvezték már: Eörsi István, Keserű Ilona, Schaár Erzsébet, Somlyó György, Széchenyi Lenke, Szinte Gábor, Vilt Tibor és mások. Somlyónak az Alapítvány emlékkönyvébe bejegyzett sorai híven tükrözik a környezet hangulatát: „A mozdulatlan, testtelen tücsökszó / a borostyán tájban őskövület. / A kinti űr, vagy vér, benned patakzó? / Alszol, felébredsz, mindig itt leled." Ady és József Attila nyomában Vence-ból Nizza felé az első állomás Cagnes-sur-Mer. A várba vezető egyik utcácskában, a Rue du Piolet 24. számú házának falán domborművel díszített emléktábla: „József Attila magyar költő itt töltötte 1927 nyarát." A kis halászfalu már akkoriban festők tanyája volt. Élete végén itt dolgozott Renoir, műterme most múzeum. József Attila életének talán legszebb hónapját köszönhette Cagnessur-Mernek. Pipáján és jegyzetein kívül egyetlen poggyásza: Marx Tőkéje volt. A ház mai lakói semmit sem tudtak a költőről, igaz, ő nem is pontosan e helyen bérelt szobát, hanem közvetlenül a tengerparton, ám a városka vezetői a jóval szerényebb külsejű ház helyett mutatósabbat jelöltek meg. Az „Örökkön háborog a tenger" kezdetű töredéken kívül - mely a Sebő-együttes megzenésítésében már-már népdalként terjed - az „igazán csodálatosan kék egű” Cagnessur-mer-i nyárnak köszönhetjük Ó Európa című költeményének szürrealista képeit is: „Egy légy a tejben megfulladt / a tenger a hegyfokra jött / s egy terített asztal úszik / a habon fellegek fölött." „Itt vagyok a tengertől néhány lépésnyire, Nizzától 20 percre autóbuszon" -írta József Attila. Ma persze a megnövekedett forgalom miatt tovább tart az utazás. 45