Balázs Imre József - Korpa Tamás (szerk.): Memóriapróba. Lászlóffy Csaba-emlékkönyv (Kolozsvár, 2018)
"Az innen-létből sohasem elég"
Szerepjáték és önvallomás A lírai én vallomásos hangján megszólaló sor - „Eltűnők félálomban magam is” - József Attila-parafrázisként (Talán eltűnők hirtelen...) a magány, az árvaság, a fiatalság és a tehetség eltékozlása miatti bánat jelentéseivel telíti a verset. Lászlóffy Csaba ars poeticájának, művészi credójának komoly részét képezi a József Attila-i örökség és versbeszéd továbbvitele,’ így az előbbi asszociációs körben szereplő tartalmak „együtt olvasása” az aktuális lírai szöveggel indokolt lehet. Ezt erősíti a vers további építkezése: a költői kérdésre adott válaszban szereplő „őszi sárfolt” kifejezés, amely a József Attila-vers utolsó sorával („a száraz ágak hogy zörögnek”, József 417.) játszik egybe, valamint a „létösszegző” jelleg, az elégikus hangnem uralta számvetés domináló pozíciója. A (Talán eltűnők hirtelen...) vers áthallása még inkább drámaivá avatja a lírai én áttűnő alakját, kiegészítve a József Attila-i életsors versbe írt alakzataival. A vonat („bepöfögni”) - a „holdfényes színpad” - a „holtvágány” - majd: „szülőföldlátomás” képei József Attila és a drámai alak, Trepljov életeseményeinek egymást váltó utalásaiként is értelmezhetők. A „kihalt tájszó”, a „szülőföldlátomás”, illetve az előzőekhez hasonlóan az otthon jelentéstartalmával is bíró „holdfényes színpad” (Trepljov az anya jelenlétében, a családi birtokon felépített színpadon kívánja bemutatni drámáját) elemei mindemellett egy olyan nosztalgikus látomás képei is, amelyek József Attila költeményéhez hasonlatosan illuzórikusnak bizonyulnak. Éppúgy, mint a szabad ifjúságot jelképező „zöld vadon”, mivel a megsemmisülésre predesztinált lét („feltartóztathatatlan rontásba”) felismerése kötődik hozzájuk. Felmerül a kérdés, hogy Lászlóffy Csaba lírai szövege is kárhoztatja-e a személyiséget be nem teljesített sorsa, meg nem élt létlehetősége miatt? A hangsúly jelen esetben azonban nem a személyes bűnnel való szembesülésen, hanem magán a külső világ ellen védekező (zsugorodó, eltűnő), érzékeny alkotói lét ellehetetlenülésén, a szabadság lehetetlenségén van. A Lászlóffy-vers már említett, általunk korábban az átmenetiséggel, köztesség állapotával szemléltetett időbelisége a (Talán eltűnők hirtelen...) költemény három idősík szembesítésén alapuló konstrukciójához is közel áll: a múlt, az emlékek, az ebből fakadó jelenbeli vágy és a lírai beszédpozíció szerint a monológot előadó Trepljov eltűnését magában foglaló jövő kapcsolatán alapul. Sőt a vers zárómetaforájában a jövőbe vetített hiány, az elmúlás eseménye is mint már régtől fogva adott állapot értelmeződik: „Mint fölfeszített kottavona- * * Vö. például az Átörökített magány kötetben szereplő Ars Poetica (Ünnepnap Európában) című József Attila-parafrázissal. . 99 .