Balázs Sándor: Elmélkedés a célszerűségről (Bukarest, 1972)

Vannak, akik a célszerűség túlhevített elméletét - a teleo­­lógiát — kézlegyintéssel elin­tézik, mondván: lehet-e komo­lyan venni egy olyan felfogást, amely szerint — idézzük Vol­taire Pangloss mesterét — „or­runk például azért van, hogy legyen amin hordani a szem­üveget, s lám, azért is hor­dunk szemüveget". Az emberiség történetének mértékrendjében tényleg csak a gyermekkori bárányhimlő rossz emlékével gondolhatunk erre az „egykori" emberi gyen­geségre? Sajnos nem. A te­­leologikus gondolkodás ma is él, sőt azáltal, hogy szembe­fordult önmagával, s levet­kőzte a „macska megeszi az egeret“-féle célszerűség naivi­tását, helyet követel magának a tudományos vizsgálódásban, a társadalmi jelenségek érté­kelésében. Vegyük tehát komolyan a te­­leológiát, próbáljunk egy kicsit a bőrébe bújni, nézzük meg belülről a finalizmus ellent­mondásait, tarthatatlanságát, de a társadalmi és tudomá­nyos fejlődés mai színvonalán — íme, a célszerűség fölötti elmélkedésünk egyik célja. Meditációnk második tudatos célja az, hogy megrajzoljuk a valóságban ténylegesen létező célszerűség igazi arcélét. Érzésünk szerint erre nagy szükség van, mivel a marxista gondolkodók igen keveset foglalkoznak a célszerűség valóságos létezésével, helyé­vel, szerepével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom