Bálint Tibor: Mese egy őrült kakaduról. Novellák (Bukarest, 1982)
Bálint Tibor novellahősei közt kevés a hős, annál több az elesettségében vagy éppen gőgjében, gonosz megátalkodottságában szánnivaló figura. Szánnivalók ők, mert reménységük s erejük fogytán botorkálnak a rögös utakon, s szánnivalók amazok, a gonoszak is, mert vakságai megvertek és gátlástalansággal, s a lelkiismeret szavát nem ismerik. S a hősei, azok is milyenek! milyenek lehetnek ebben a dosztojevszkijivel rokon panoptikumban ... A kiszolgáltatottság teszi őket azzá s a szenvedés, ami elől kitérniük nincs mód, s így lesznek ők - nem mindig örömest, ám felemelt fővel vállalva sorsukat - lélekben erősekké. Mert hisz ők az igazi erősök - emeli ki s fordítja felénk őket Bálint Tibor szürke tömegéből az emberi sorsoknak -, ők azok, akikre felnézve élni és hinni érdemes.