Bálint Tibor: Nyargaló ihlet. Vallomások, karcolatok (Bukarest, 1988)

Arcképek a köröm hátán

fogalmaztad is így meg, azt viszont én magam már jóval előtted láttam, hogy a hideg űrön holló repül át, és a csend kihűl. S mivel a hallásom sem épp a régi, emlékszem, hogy egy fényözönös világreggelen betű szerint azt kérdeztem magamtól : Hallod-e, csont, a csöndet ? összekoccannak a molekulák . . . József Attila ekkor fáradtan feltápászkodott ; szeme, mint a legyeké, feketén és megtörtén, ezernyi kis prizmá­ból szórta a fényt ; karját széttárta, majd tántorogva elő­relépett : — Azt, amit adtál — megvan épen —, vedd el ! Hisz csak hitegettem magam a neveddel ! ... Te jól tudsz en­gem, sorsom is jól tudod, vedd el tőlem'a talentumod ! ... — Csillapodj, édes fiam . . . — Hogyan csillapodhatnék, amikor annyi csalódás, fáj­dalom után, íme, már az Isten is engem vádol ! Most már csak azt áruld el nekem, találkoznak-e a sínpárok a vég­telenben, hogy tilalmadat megszegve összeölelkezze­nek ? .. . Mondd, találkoznak-e, Uram ? .. . — Attila, Attila, te hitehagyott gyermek ! . . . Az Isten széthessentette a felhőket, és leugrott hozzá, hogy magához ölelje, épp abban a pillanatban, amikor a világ összes mozdonyai jajgatni kezdtek, hogy aztán többé soha ne hallgassanak el. . . GELLER! ANDOR ENDRE Nedvességtől csöpögő szárnyait, mint két zúzmarás esernyőt, sietve az előszoba sarkába lökte, majd besurrant az Est szerkesztőjéhez, és így szólt : — Kézit csókolom, Mikes bácsi, szíveskedjék velem jönni, de azonnal, mert ha kisüt a nap, odavész az én legszebb álmom ... az én legszebb novellám ! . . . Ugyanis nem volt papirosom meg toliam, így hát egy szép behavazott domboldalra írtam le a látomásomat, nyúllábbal. . . Százötven méter hosszú és nyolc méter széles . . . Ha jól számítom, épp kitelik be­lőle egy vasárnapi tárca . .. 111

Next