Balla Zsófia: Második személy. Versek (Bukarest, 1980)

MÁSODIK SZEMÉLY tebenned ez a pirosság bent mint hátráló szavak ki térválasztó szóban ön Maga marad szólíttatván s a szólító is egyedül kihűlő gesztusába zárul lesz 2. személy sohasem első egy-én másra ön-zés pecsétjét ütve maga is tárgy csak sejteket távolít szétszórja vakon tartalmak s mozdulatok átsuhannak a szavakon ahogy gránátrepeszből hasadt jelenlétek kiáltnak áznak Végig-nem-élt nyelvek mögött ott lapulnak a társak Kézhídon énalany-őtárgy között másodrangú állampolgár előjön maga az Egy nem csak együttható Szerelem nem abbahagyható beköltözve az indulatba Érte menni föl látva ön-magunk pereméig kihajolni a bőrfalból fölszaggatni az épp-így-lét ifjú vasmacskáit a mélyből szó-szakadék fölött ütközetbe szállni Érte ki szólít s szólítom ki engem s őt elér TE

Next

/
Oldalképek
Tartalom