Balogh Dezső - Gállfy Mózes - J. Nagy Mária: A mai magyar nyelv kézikönyve (Bukarest, 1971)
Gálffy Mózes: Alaktan
t ba, Kőhalom-ból, Régen-be, Hermány-ban, Tordatur-ból, Nagykároly-ban, Panit-ba. A többi helységnévhez nagyrészt az -n, -ról, -ről, -ra, -re külső helyviszonyragot ragasztjuk hozzá. Tehát: Tordá-n, Dés-re. Kivétel például: Barót-ra. Némiképpen megőrzött régisé gként használatos a -t ~ -tt helyviszonyrag a -vár és -hely utótagú helységnevekben: Kolozsvárt, Marosvásárhelyt; Pécsett. A mindennapi nyelvhasználatban azonban egyre inkább elfoglalja helyét az -n valamelyik alakváltozata. Ingadozás figyelhető meg a köznevek határozóragos alakjaiban is. Különösen a -nál, -nél rag nagyfokú elterjedése ellen kell szót emelnünk, mert kezdi kiszorítani a -ban, -ben meg a -kor rágós alakokat a használatból. Amolyan „mindenes“ raggá „akar“ előlépni. Ezért találkozunk gyakran ilyen használattal: „A magánhangzók képzésénél fontos szerep jut a szájüregnek“, ehelyett: A magánhangzók képzésében... Vagy: „Petőfi tárgyalásánál tekintetbe kell vennünk...“, ehelyett: Petőfi tárgyalásakor (tárgyalásában)... Pedig köztudomású, hogy nem mindegy: A színháznál vagy a színház ban találkozunk-e. A jelenség — legalább részben — indokolható azzal, hogy több kapcsolatban azonos értékű a -nál meg a -ban, sót az -n funkciója. Íme: „A színháznál dolgozik“ — „A tanügyben tevékenykedik“ — „A főiskolán működik“. De pusztán ilyen alapon nem kívánatos a -nál, -nél ilyen fokú túlterhelése más ragok rovására. Ha már a raghasználatban mutatkozó jelentéskülönbségről szó esett, hadd említsük meg a -tói, -tői ragot is. Nem mindegy az, ha valakit — mondjuk — leváltanak a tanfelügyelőségről, illetőleg a tanfelügyelöségtől. Az előbbi ugyanis a beosztásból való felmentést jelenti. A birtokos jelző ragja vagy a birtokrag A birtokos jelzői -nak, -nék rag a birtokos személy raggal együtt utal arra, hogy valaki vagy valami kinek, minek a birtokában van, kihez, mihez tartozik. „A gyermeknek a könnyei lassan megerednek“ (Tömörkény István: így volt rendelve). A rag azonban gyakran elmarad: „...apám szájából szép volt az igaz“ (József Attila: A Dunánál). 17 — A mai magyar nyelv 257