Balogh Dezső - Gállfy Mózes - J. Nagy Mária: A mai magyar nyelv kézikönyve (Bukarest, 1971)
Balogh Dezső: Mondattan
-vel rágós főnév is előfordul hasonló szerepben: . . csak egy fehér macska ült a pirosra festett zsindelytetőn, s onnan nyávogott kétségbeesett hangon“ (Jókai: Az arany ember); „Félvállról beszél az emberrel“; „Tegnap kedvünkre sétálhattunk“; „Ebül gyűlt vagyonnak ebül kell elveszni“ (közmondás); „Jól esik egy hörpintés pálinka, amelyet a legnagyobb szakértelemmel . . . oszt ki“ (Gagyi László: Ilvai pisztrángok); „Komoly szigorral lép be a szobába“ (Kosztolányi: A szegény kisgyermek panaszai). A névutós névszóval kifejezett tulajdonképpeni módhatározó sem ritka. Leginkább a nélkül meg a szerint névutó fordul elő ilyen szerepben: „Panasz nélkül hurcolja nehéz zsákját“ (Gagyi László: Ilvai pisztrángok); „— Nem! — vágta ki gondolkozás nélkül a kislány“ (Fodor Sándor: Tök a vízen); „Másnap reggel a nap szokás szerint fölkelt“ (Petőfi: János vitéz); „Meggyőződése szerint cselekedett“. Ragtalan tulajdonképpeni módhat ár o z ó szerepében elsősorban az -atag, -eteg képzős és a fosztóképzős melléknév szokott előfordulni. Például: „A fényes padlón álmatag megálltam“ (Szemlér: Dosztojevszkij karosszékében); „Párisba tegnap beszökött az Ősz. I Szent Mihály útján suhant nesztelen“ (Ady: Párisban járt az ősz). Végül határozószóval, módosítószóval és határozói igenévvel is kifejezhető a tulajdonképpeni módhatározó: „S mi a béke, hogy (= hogyan, miképpen) mondjam el neked?“ (Horváth Imre: Kezdd el korán); „Ki látja meg, ... I Hogy nincsen hiába semmi“ (József Attila: Hét napja); „Aztán valahogy fölébe kerültek a délelőtti fényre lobbant napnak“ (Majtényi: Vázlat); „Pista történetesen nekem is régi barátom“; „ . . .puffanva hull a hasított fa le“ (József Attila: Mióta elmentél). A szerint névutós szerkezetekben a módhatározónak egyik sajátos, ún. másodlagos árnyalatú fajtájára kaptunk példát: a hasonlító árnyalati! módhatározóra. Hiszen a Petőfitől vett idézetben az úgy, ahogyan szokott, szokásához hasonlóan’ tartalom fejeződik ki. Ugyanilyen szerepet tölthet be a -képpen, -képp határozóragos névszó: „Ők szintén oroszlánként harcoltak“, azaz ’úgy 324