Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanulmányok, jegyzetek, emlékezések - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)
Kántor Lajos: Balogh Edgár az irodalomról - vagy a közügyre váltható írásbeliség
„Móricz Zsigmond hűségese" (Fábry), Gaál Gábor közvetlen munkatársa volt a régi Korunknál s így lett nem egy fiatal kortársának elindítója, tanítója-buzdítója az írói pálya kezdetén. A kisebbségi, illetve nemzetiségi lét még inkább sürgette a közélet elkötelezettjének csatlakozását az irodalomhoz, hiszen az intézményes lehetőségek növelték az író felelősségét e sajátos helyzetben. Aki osztályosaihoz akart szólni, annak vállalnia kellett e fórumok szabta kereteket is. A „messianisztikus túlkompenzáltság" és a „provincializmus csapdája" között valóban csak „az adottságok vállalásával, a realitások felmérésével" lehetett viszonylagos egyensúlyt teremteni. S jóllehet én e Fábry adta jellemzéshez s a belőle adódó következtetéshez („Realitás: kimondottuk Balogh Edgár értelmezésének kulcsszavát") hozzátenném a Czine Mihálytól származó jelzőt is, mely szerint a Hét próbát, sőt az életmű egészét „fantasztikus realizmus" jellemzi, nem kétséges, hogy az adottságok figyelembe vétele, az alkalmazkodni tudás döntően befolyásolta az egykori etnográfus-jelölt pályáját. Néprajzi érdeklődés és falukutatás, a regöléssel kezdődő Sarló lés a politika felé fordulás, politikum és publicisztika között logikus a kapcsolat s a kör publicisztika és irodalom, illetve irodalom és néprajzi érdeklődés „korrespondenciájával" zárul. Írott munkásságának döntő hányadáról tett önironikus nyilatkozata („publicisztikám csak másodtermék, el nem mondott beszédek kényszerű pótléka") ellenére Balogh Edgár vérbeli publicista, s azon kevesek közül való, akik nem szégyellik e minőségüket, ellenkezőleg, recenzenseik és irodalomtörténeti besorolóik rangosztásával szemben fennen hirdetik, vallják és vállalják a „közügyek irodalmát". Amikor pedig úgy érzi, hogy adott pillanatban közügy elsősorban az irodalom lehet, a közügy irodalmának eszközeivel (vagy azok szépírói kiteljesítésével — aminek eredménye a Kolozsvár felszabadulásának napjait idéző Szép halál, majd egy későbbi életrajzi momentumot feldolgozó Szép élet —) az irodalmat teszi közüggyé. Ha végiggondoljuk a baloldali-kommunista elkötelezettsége miatt Csehszlovákiából 1935-ben kitoloncolt 7