Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanulmányok, jegyzetek, emlékezések - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)

A teljes József Attila

nyelvünket is, hozzá igazítva, az ö nagyszerű fűzései­ben újraértve. Ez a költő eltökélten a népnek írt, min­dig megértésre törekedve, de úgy, hogy munkásban­­parasztban a jövő értelmiségét tiszteli meg. Előrejelzett társadalomképe, reális üdvtana szerint romok és tűz­falak kopár külvárosi magányában is egész emberi vi­lágot, egy ,,megszerkesztett, szép, szilárd jövőt" vár, oda szárnyal fel, ahol lehetségessé válik „a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk". Ahogyan Petőfi és Arany népi nyelvezete egyben saját koruk, a nemzet-ébredés gondolkozásának legserkentőbb eszköze lett, s a magyarság a polgári ha­ladás történelmi szakaszában belenőtt ebbe a kínálkozó kifejezésmodorba, úgy most, a szocializmus megvalósí­tásai és az emberiség lehetséges új fejlődésszakasza számára József Attila gyors és szép képzettársítása, egyetemes összefüggéseket felvillantó jelzésrendszere, finom — a századok idökorlátait múlt és jövő felé egy­aránt áttörő — nyelvérzéke teremt új közérthetőséget. Hogy élete utolsó éveiben, csalódásai és a helyzete­ken átlátó számításai közt, megjárta a polgári dekaden­cia, a freudi divat és a csak-szép szalonjait és szerkesz­tőségeit is, éppen azok társaságát, akiknek „sorsunktól idegen" világában maga sem hitt, ne zavarjon. Ez — akárcsak öntudatosan vállalt költőelődje, Ady esetében — Bakonya volt, üldözöttségében és magárahagyatott­­ságában barlangmenedék. Belső izzás, új sugárzás alkal­ma ez is, a Nagyon táj átok-litániája innen szikrázik fel, de az elidegenedettségbe a költő bele is őrül, így hal meg. Kétszer temették, Balatonszárszóról Budapest­re hozva, s a megértő barát, a sorstárs Radnóti Miklós egy emlékesten — munkások közt — e szavakkal emel­te át az örökkévalóságba: „Az a mű, amit a költő ha­láláig alkot, halálával hirtelen egész lesz, s a kompo­zíció, melyet életében szinte testével takart, a test sírba hulltával válik láthatóvá, fényleni és nőni kezd..." Ma már magyarázó apostolait is szomjasan olvassuk, hogy annál jobban érthessük a szavát, élvezhessük gon­dolkozásának minden gerezdjét, s magunkba szívhassuk énjét, míg csak általa nem látunk és vele ki nem fejez­zük magunkat. Bóka László, az esztéta írta le először: 233

Next