Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanulmányok, jegyzetek, emlékezések - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)

A teljes József Attila

gazdag kedély, s játékos hányavetiségében Tamási Áronra hasonlít, de más, mint az egyik, s más, mint a másik ... S formáiban valami új népdal születik, mely túl az elrontott, városivá mesterkedett népdalhangulato­kon, őseire, a székely nótákra üt vissza." Az elismerést később megzavarja a népi mozgalomban való részvétel elítélése a Korunkban, s ez még a Döntsd a tőkét, ne si­ránkozz megjelenése után is csak annyiban enyhül, hogy „az utóbbi években jobbról balra és balról jobbra dü­löngélt" költőt fegyelemre oktatják! A kiskaliberű mun­katársak torzításait csak az feledteti, hogy Gaál Gábor mint főszerkesztő hamarosan helyt ad magának a költő­nek, aki marxista publicistaként is jeleset alkot. Még egy erdélyi szál: Dsida Jenő elismerő írása József Attilá­ról s az itt kezdődő barátság a két költő között. Egy harmadik szál: Brassai Viktor szavalóművészete, mely az antifasiszta mozgalom során a legszebb és legharco­sabb József Attila-verseket városról városra terjeszti el. A kommunista mozgalom elötörése az 1930-as évek elején, a gazdasági válság mélypontjáról feldübörgő új és nagy emberség váltja ki József Attila regiszteréből a Lebukott keserű agitációját, munkáskórusok kiáltják el ebben az időben a Szocialisták kemény és biztos utasí­tásait, azóta szállóige a Munkások záróstrófájából, hogy a gyárak nyomorgó népe „osztályharcban vasba öltö­zött". És mégis, a harcba lendült proletárok íróját lefa­­sisztázza egy író-klikk, és verseit balról is visszautasít­ják. Valahol valakiknek, a szektaszellem — ahogy a bajban barát Fábry Zoltán vallja — „botfülűi"-nek nem kell az író népi mélységű és az osztályharc formáin, közvetlen céljain túlmenő, teljes humánuma. József Attilát ez a ledöfés és mellőzés löki vissza önmagába, súlyos lelki problémák közé, melyekből együtt rajzik elő költészetének újabb termése, de belső sérelmeinek tragikus felhőjátéka is. Parasztok súlyos csöndje, penészlö nyomorúság, a köznapok aggasztó létkérdései közepette megint a folk­lór mélységeibe fordul a költő megríkató és mégis buz­dító varázslatért, s a dolgok és mozgások lehallgatásá­ból tárulnak elébe az okos, értelmes, boldog emberség elérhető lehetőségei. Volt egy idő a felszabadulás nagy 231

Next