Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanulmányok, jegyzetek, emlékezések - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)
Ketten: Gaál és Fábry
lásának ismérveit — keresi, sokhelyt megtalálja: semmi sem tokosodott el, minden dobog. Ezért olyan lüktető, minden csapásra vérző, átélt és nem kiélt fantáziájú, valóságbeli Fábry Zoltán narrációja: közírásának fordulatosán mindig maga adja meg az élet-fedezetet. „Végigéltem, végigcsináltam az első világháborút — írja egyik keserű vallomásában (József Attilát idézte a cím: Nagyon íáj) —: a tömeghalál, a gyilkosság élménye, undora és segélykiáltása ekkor rekedt belém kiirthatatlanul. Embert öltem. Robbant a gránát és oldalra dobott a légnyomás; szaladtam rohanva, rohamozva a halálba és futottam az életért. Láttam foglyok gyilkolását..." Galícia és Dél-Tirol poklából ér haza a gyermekarcú hadnagy, megrokkantam s a régi családi házban, sziklák és fenyvesek közt, építi ki szellemi deckungját a militarizmus ellen. A békeharc edzi kommunistává: a fasizmusban, a hitlerizmusban kezdettől fogva a háborús kalandorság, a fenyegető katasztrófa embertelenségét látja és leplezi le. A stószi remeteség azonban legenda. Fábry legújabb könyve élén „lényegesebb fogalomra" váltja át, s a magányról beszél. Szinte divatszó ma, az elidegenedés sznobos társa, egzisztencialista fogalom, de a Stószi előszó másként értelmez: reálisan. Fábry számára a magány „a dialektikai feszültség játéktere, csatatere", s ezzel az adottsággal élni tud. így kapja meg Stószon, a légvonalban Rozsnyó és Kassa közt rejlő csöpp hegyi településen, azt a kiváltságos magányt, mely nem más, mint „az írói munka, az alkotás ideális előfeltétele, alaptétele: maga a koncentráció adottsága, kiváltója. Nem korlát, de felfokozás." A stószi magány tartozéka a hétezer kötetes könyvtár, melyet csigaházként emel maga fölé a világot idevarázsoló írói érdeklődés: föld, kert eladásából lehet szaporítani, adott esetben be kell falazni, fejlesztéséért mindmáig küzdeni kell a forgalom korlátáival. Mégis: ott van, s benne mindazok a kijegyzetelt könyvek és folyóiratok, melyekből Fábry a régi Korunkon át döbbentett rá a készülő rémre.. Nemcsak a polgári és szocialista humánum irodalma húzódik itt meg a gondosan leltározott polcokon, hanem az ellen-irodalom is, a fasiszta ideológiai és propagandaarzenál, mely-247