Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanulmányok, jegyzetek, emlékezések - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)
Ketten: Gaál és Fábry
magas szinten folyó disputa termékenyítöen fújhatja el az önmegelégedettség légkörét. Amit a nyugati kultúrától tanulhatunk, az az igény és mérték növelése és növesztése. Összehasonlítás, összemérés, tehát mérkőzés: ez a disputa koegzisztenciális haszna. Csak így, ezen a magas szinten, a kultúra egészének ismeretében és birtokában vihetjük győzelemre a nagyobb, az emberségesebb, a szociálisabb igazságot: az őskor után a Marx jósolta emberkort. Akármilyen paradoxul is hangzik: a nyugati kultúra ismerete és átvétele nélkül nem képzelhető el a marxizmus győzelme". Ez az ige más jeles kelet-európai gondolkodóink — egy Lukács György, egy Tudor Vianu — igazság-skálájával cseng egybe. Fábry szavai ma már — mint írásainak megjelent szlovák (1958) és cseh (1967) válogatásai elárulják — túljutottak nyelvünk szűkebb körén. Van Fábry európai örökség-átvételében és nyugatosságában (ebben az Ady formulázta „Nyugat ellen Nyugatot hozz"-követelményben) egy sajátos keresztényi ,,bűntudat"-modell, mely lényegében a fasizmus legyőzőinek lelkiismeretvizsgálatát sürgeti, nehogy ,,a fasizmus kitenyésztette hatalmi kizárólagosság, a faji tekintetnélküliség" velünk és bennünk éljen tovább. Ez a „Jaj a győzőknek! "-mea culpa Stószon, a csöndes könyvtárban, régi cikkek egy-egy mondatát, kitételét fokozza fel önbírálandó bűnné ... Kassák Lajosnak és Kosztolányi Dezsőnek odadobott jelzők, torzító Móricz-zokszavak kerülnek így „Életem szégyenfoltja"-ként a gyónócédulára, holott éppen Fábry az, aki egykorúlag tette túl magát a József Attila ellen indított balos heccen, s elvetette ama hírhedt proletárírói platformtervezetet. Ö az, aki nem „taktikailag", hanem benső meggyőződésből vállalt népfronti korszakában minden antifasiszta erő hívogatójává szélesítette igehirdetését, őszintén szövetkezett bárkivel a készülő új világháború megakadályozására, kiállt — Gaál Gáborral együtt — a Márciusi Frontért, a népi írókkal vállalt közösséget, s feloldva szektáns előítéleteket, 1939-ben megírta Habemus papam cím alatt XI. Pius, a Mussolinival és Hitlerrel szembefordult egyházfő elismerő nekrológját (melyet egy „könyvkiadói elgondolás" csak 1967-ben enged újrakö-256