Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanulmányok, jegyzetek, emlékezések - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)
Ketten: Gaál és Fábry
vélben megismétli: „Kassákékkal szemben nem akarok más magatartást felvenni, mint a teljes tárgyilagos kritika magatartását. Ez a tárgyilagos kritika a mi vonalunkról abszolút szabad kezet enged velük szemben .. . Mindenesetre én állom velük szemben a harcot, de csak tiszta fegyverekkel." A dogmatikus elfogultságok különben a népi írókkal szemben is megnyilvánultak, s ha maga a Korunk nemegyszer engedett is a nyomásnak, közismert, hogy Gaál Gábor végül ezen a téren is a tárgyilagos érvelés, a kritika erkölcsi tisztasága, a kölcsönös megértés útjára terelte az idevágó vitákat. Fábry a Németh László körül támadt s mindmáig végleg el nem ült vitában is utólag figyelt fel Gaál magatartásának jelentőségére, megismételve ebben a tekintetben is a köztük megnyilvánult különbségeket. „Amikor mi — írja 1965-ben — Németh László útját és a reformnemzedékkel való kalandját még aggályoskodva figyeltük, és már elmarasztalón elvetettük, Gaál Gábor ismételten és türelmesen kiállt Németh László mellett." De emlékeztessünk itt mindjárt arra a közismert irodalomtörténeti tényre is, hogy a saját elvtársai részéről meghurcolt József Attilának már maga Fábry kelt 1931-ben védelmére, helyet adván költészetének a csehszlovákiai Az Üt hasábjain, szembeszállva egy magyar proletárirodalmi platform-tervezet meggondolatlanságaival. Ha nem is ártott bepillantanunk kettős személyiségkutatásunk során a viszonylatok hátterébe, kétségtelen, hogy mind a soros Gaál-monográfiának, mind a hasonlóképpen időszerű Fábry-monográfiának találkozási pontja a valóságirodalmi állásfoglalás lesz. E sajátos megegyezés egyéni előfeltételei is bizonyára hasonlóak, hiszen mindkét fél legkoraibb benyomása a falu (Gaál Gábor jászfelsőszentgyörgyi élmény any agával éppen úgy találkozunk írásbeli vetületekben, mint Stósz képével Fábrycikkekben), mindketten heveny és borzalmas való-mivoltában élték át az első világháború poklát, sőt párhuzam van német filozófiai-esztétikai iskolázottságuk s ebből eredő antifasiszta humánumuk között is, mely nemcsak a munkásmozgalomhoz, hanem annak népi-nemzeti kiszélesítéséhez, általános forradalmi hivatásóhoz, egyben 264