Balogh Edgár (szerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 2. G-Ke (Bukarest, 1991)
H
163 kezetére. Tréfás köszöntő. A Hét 1979/32. Hajdú István (1886 —1924. dec. 29. Marosvásárhely) — közíró, szerkesztő. A kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust, Marosvásárhelyen nyitott ügyvédi irodát. 1920-tól a KZST tagja; a társaság megbízásából Osvát Kálmán utódjaként mint politikai irányító veszi ót a *Zord idő felelős szerkesztői tisztségét Berde Mária, Dékáni Kálmán és Molter Károly mellett. Itt jelennek meg cikkei. Az OMP megalakulásakor, 1922. dec. 28-án a „népközösségi alanyiság“-ot megfogalmazó határozati javaslat előadója, 1923. okt. 23-án a Goga— Averescu-féle Néppárt és az OMP ún. csúcsai paktumának egyik aláírója. A *Székelyföld c. marosvásárhelyi napilapot 1924-ben felelős szerkesztőként jegyzi. Hajdú Zoltán (Radnótfája, 1924. dec. 16. — 1982. febr. 12. Bukarest) — költő, műfordító, festőművész, zeneszerző. ~ Győző testvérbátyja. Középiskolai tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte. II. világháborús hátgerincsérülése és kétévi belgiumi és dániai hányódás után hazatérve bekapcsolódott az MNSZ munkájába. Költői egyéHajdu Zoltán nisége ebben az időben bontakozik ki. Kötetben a fiatal költők 50 vers c. antológiája közli először költeményeit (1950). Ugyanebben az évben a Sütő Andrással közösen írt Mezítlábas menyasszony c. színjátékáért (bemutatták Kolozsvárt, könyvalakban 1950) állami díjat kapott. Később különböző bukaresti szerkesztőségekben dolgozott (Falvak Dolgozó Népe, Művelődés, Román Rádió), majd Marosvásárhelyen az Állami Székely Népi Együttes — a későbbi *Maros Művészegyüttes — megszervezője és egy ideig igazgatója. Ö szervezte meg a marosvásárhelyi Pioníregyüttest is, amely rövid idő alatt híressé vált. A 60-as évek közepén betegsége miatt nyugdíjaztatását kellett kérnie, ettől kezdve ismét Bukarestben élt haláláig. Költészetét kezdetben a harsány, agitatív társadalmi kiállás jellemzi. Érdeklődése később szélesebbé válik, el is mélyül, de ezt a folyamatot nem kíséri megfelelő formai-művészi fejlődés. A kicsinyeknek írott versei viszont mindvégig gazdagították a gyermekirodaimat. Élete utolsó másfél évtizedében zeneszerzéssel és nonfiguratív festészettel is foglalkozott. Mint zeneszerző, hangszeres és dalműveket írt, ezeket alkalomszerűen Bukarestben, Marosvásárhelyen, u*