Balogh Edgár (szerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 2. G-Ke (Bukarest, 1991)
J
551 Babits Mihálytól szerkesztett Űj Anthológiából.) A rövidesen Korunk-szerkesztővé váló Gaál Gábor mellett Kuncz Aladár mint az Ellenzék irodalmi mellékletének és az Erdélyi Helikonnak a szerkesztője és a fiatalabb költőtárs, a Pásztortűz felé is hidat jelentő Dsida Jenő egyengette József Attila erdélyi útját. A személyes kapcsolatok itt is meghatározóak; Kuncz esetében föltételezhetően Németh Andor volt a közvetítő, Dsida és József Attila barátságának alakulásáról dokumentumok hiányában még nem rajzolódott ki pontos kép, de perdöntő az 1930 júniusában Hódmezővásárhelyről Dsidának küldött levél, amelyben a Bécset és Párizst megjárt költő erdélyi útjának tervét, pontosabban Erdélybe vágyakozását mondja el. Az utazásra sohasem került sor, számos lap hasábjai azonban megnyíltak számára. 1928-ban az Ellenzék és a Pásztortűz közli verseit, 1930-ban már a Helikon is vállalja két versét, sőt a januári szám nagy jelentőségű írói ankétjában a nyilatkozó „fiatal magyarok“ között József Attilát is ott találjuk. 1931-től a baloldali sajtó, mindenekelőtt a Korunk válik a költő és tanulmányíró otthonává (bár 1934-ben a Korunk mellett az Erdélyi Helikon ugyancsak közöl egy csokorra valót román versfordításaiból). 1936-tól felJózsef Attila emlékezete tűnőén megszaporodik a József Attila-versek (átvételek) száma a Brassói Lapokban, és egy fontos interjú is megjelenik itt (Molnár Tibor: Beszélgetés a magyar Panait lstratival). Kritikai fogadtatása á romániai magyar sajtóban — egészen 1937 decemberéig — ellentmondásosabb képet mutat. Két évvel Gaál jegyzete után az Ellenzék úgy mutatja be a KöPek és a Miért mondottál rosszat nekem c. versek szerzőjét, mint a húszéves nemzedék egyik legtehetségesebbjét, a Pásztortűz pedig konkretizálja e tehetség mibenlétét: a modern magyar líra „primitivistáival“ kapcsolja öszsze, aki „egyszerű dologról egyszerűen dalol, de biztos kifejezőkészséggel“ — „és élni akaró hittel“. Szentimrei Jenő elismerően ír az Erdélyi Helikonban a Nincsen apám, se anyám kötetről (1929 októberében), gazdag kedélye Csokonaira, játékos hányavetisége Tamási Áronra emlékezteti, s versei olvastán „valami új népdal“ születését ünnepli. Lényegében ezt a vonalat követi Dsida is a Helikonban írt kritikájában (1931. május), szinte megbűvölten áll a Döntsd a tőkét, ne siránkozz költőjének merészsége láttán; az elsők között mondja ki: „József Attila az Ady Endre költői útjának első igazi és helyes folytatója“. Az irodalomtörténetinek bizonyult ítélet jogosságán nem