Balogh Edgár (szerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 2. G-Ke (Bukarest, 1991)
I, Í
401 irodalmi társaság más fórumokkal (Vörös Zászló, Igaz Szó, Megyei Tükör) közösen irodalmi estek, emlékműsorok vagy egyéni előadóestek követték egymást. Az emlékezetesebb rendezvények: a Juhász Gyula(1957), Ady Endre- (1957, 1969, 1977), József Attila- (1958, 1980), Csehov- (1960), Caragiale(1962), Arany János- (1978, 1982), Kudelász Ildikó Kányádúest, (1970), Molnár Gizella magyar népballadaestje (1971), Székely János Dózsája Nemes Levente előadásában (1973), Az éden elvesztése című Illyés-oratórium Nászta Katalin előadásában (1977), Daróczi Zsuzsa néger költői estje (1977), Király József Tamási-estje (1978), Márton Árpád Szavaink szépapái c. előadóestje, Arany Toldija Nemes Levente előadásában (1978), Balázs Éva Farkas Árpád-estje (1981), Kocsis István Árva Bethlen Katája Krizsovánszky Szidónia előadásában (1982) stb. irodalmi társaság — az irodalmi művek alkotóinak tömörülése — jogilag kötött vagy kötetlen formában — az összetartozás kifejezése, közös feladatok megvalósítása, a szellemi és anyagi érdekek védelme céljából. Nem határolható el élesen az irodalom, a művészet és a tudomány népszerűsítését szolgáló művelődési egyesülettől, amely nemcsak az irodalmi, hanem a tudós társaságok szerepkörét is igyekszik betölteni. A romániai magyar irodalmi tömörülések előfutárai között olyan társaságokat tartunk számon, amelyek egy része az I., sőt egy ideig a II. világháború után is tevékenykedett. A legfontosabbak ezek közül (zárójelben feltüntetett alapítási évük sorrendjében): a marosvásárhelyi *Kemény Zsigmond Társaság (1876), az aradi *Kölcsey Egyesület (1881; hasonló nevű egyesület később Nagykárolyban és Szatmáron is létesült), a kolozsvári székhelyű *Erdélyi Irodalmi Társaság (1888), a nagyváradi *Szigligeti Társaság (1892), a temesvári * Arany János Társaság (1903) és Dél Irodalmi Társaság (1908), a nagybányai *Teleki Társaság (1908), a kolozsvári Kelet (1918) és a nagyváradi Ady Endre Társaság (1919). A két világháború között a romániai magyar írók első tömörülési kísérlete Ligeti Ernő, Nyírő József és Paál Árpád nevéhez kapcsolódik, akik 1922 februárjában tizenhét társuk bevonásával *Húszak Céhe néven próbáltak létrehozni radikális írói csoportosulást. Feltehetően az ő kezdeményezésük folytatásaként jelentette be a Keleti Újság 1922. márc. 12-i számában, hogy az írók a Napkelet c. folyóirat május 13—14-re kitűzött országos Petőfi-ünnepsége al