Balogh Edgár (szerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 2. G-Ke (Bukarest, 1991)
J
József Attila emlékezete 552 változtat, hogy Dsida ezt csak az Adytól kapott intelemre érti („visszafigyelni őseink nehézkongású, bibliás, de mégis üde és vadvirágszagú beszédére“), és elmarasztalja esztétikailag József Attila programverseit. Ezek a vélemények egyébként összekapcsolhatók a pesti proletárköltő népi korszakával, szereplésével a Bartha Miklós Társaságban s a Fábián Dániellel közösen írt Ki a faluba röpirattal, annak pozitív erdélyi visszhangjával. (Szentimrei könyvismertetése a Helikonban az Üj Magyar Földről és az Erdélyi Fiatalok több közleménye, elsősorban Jancsó Béla 1930-as cikke a röpiratról idézhető meg ebben a vonatkozásban.) A Korunkban viszont éppen a Ki a faluba miatt érik heves támadások József Attilát. Nádass József tartózkodó dicsérettel és féltő intelemmel szóló 1929- es bírálata (Nincsen apám, se anyám) után a féltés éles elmarasztalásba vált át, mindenekelőtt Haraszti Sándor (Magyar eszerek, 1930), részben pedig Gergely Sándor (József Attila új versei, 1931) cikkeiben. A röpirat, ill. a Bartha Miklós Társaság tekintetében — kevéssel József Attila halála előtt — Balogh Edgár szolgáltat elégtételt a költőnek 1937-ben (A második Bartha Miidós Társaság), lírájának társadalmi-politikai és ugyanakkor esztétikai elismerését a Korunkban Danzinger Ferenc tanulmánya fejezte ki, viszszamenőleg igazolva a Külvárosi éj szerzőjét (József Attila, a szocializmus költője, 1932), Fülöp Ernő, azaz Fejtő Ferenc (József Attila költészete, 1935), Remenyik Zsigmond (Nagyon fáj, 1937) és Brassai Viktor (József Attila, 1937) kritikái, tanulmányai már a baloldali irodalmi front magatartásának lényegi változásáról vallanak, a teljes befogadást, az önkritikái, sőt önostorozó visszanézést, József Attila költői rangjának, irodalomtörténeti helyének méltányos keresését és kijelölését azonban csak a tragikus halál döbbenetében született írások végzik el. A Korunk-munkatársak gyásza a legmélyebb: Déry Tibor (József Attila), Reményik Zsigmond (Költő és a valóság) és Nagy István (Az elsötétült „Külvárosi éj“) lírai pátoszú értekező prózában, Faludy György, Méliusz József, Salamon Ernő, Brassai Viki or és Berda József versben búcsúzik a magyar proletárok európai látókörű és rangú költőjétől. A napilapok és más folyóiratok szintén gyászolják József Attilát. Valamennyi nekrológ és tanulmány közül kiemelkedik Kováts József két esszéje, a Pásztortűzben és a Független Újságban (mindkettőnek a címe: József Attila), 1937 decemberében. Kováts az új magyar költőnemzedék vezéregyéniségét lát