Balogh Edgár (szerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 2. G-Ke (Bukarest, 1991)
K
Kántor Lajos 614 irodalomszociológiai, lélektani, stilisztikai elemzés mellett a korszerű motívumvizsgálatra, a különféle struktúrák felmérésére törekszik, és számon kéri a nemzetközi összehasonlítást. Az Alapozás c. tanulmány- és eszszégyűjteményben (1970) Thury Zoltán, Kosztolányi Dezső, Gelléri Andor Endre, Illyés Gyula bemutatása emelkedik ki, s új módszerességgel kap magyarázatot Kacsó Sándor, Nyíró József, Tamási Áron novellaművessége, Szabédi László (A ráció romantikusa) és Horváth Imre pályája, mellettük a Bartalisvers titkának megfejtése is (Az egyszerűség vonzása). Az „alapozás“ eredményeként készült el — Láng Gusztávval közösen — 1971-ben a Romániai magyar irodalom 1945—1970 és javított második kiadása (1973), a felszabadulás utáni romániai magyar irodalom negyedszázadának első hazai áttekintése. E kutatás folytatásaként kerül sor többek közt Kemény János (1972), Szilágyi Domokos (1978), Reményik Sándor (1983) műveinek értelmezésére is a RMI sorozatában megjelent köteteik bevezető tanulmányaiban, majd — az előző összegező számbavételt 1980-ig kiegészítve — a Béládi Miklós szerkesztette mai magyar irodalomtörténet IV. kötetében (Bp. 1982). Szerkesztó'i gyakorlatához kötődnek sajtótörténeti vagy ahhoz közel álló témájú (a sajtóban elfelejtve rejtőző adatokat feltáró) tanulmányai is, amelyekben részletező következetességgel a romániai magyar irodalom vitás kérdéseit pásztázza végig, főleg a Korunk múltjával kapcsolatban. Ide tartozik a különböző folyóiratokban elszórva megjelent, majd Korunk: avantgarde és népiség c. alatt (Bp. 1980) összegyűjtött írások közül a Készülődés a Korurdcra (1966), a publicista Gaál Gábor bemutatása, továbbá a romániai magyar avantgárd forrásvidékét kritikailag ellenőrző A Geniuslegenda és a Genius (1976) és Dienes László avantgarde-ja ugyanebből az esztendőből, majd A hiány értelmezése c. önálló kötet (1980) mint negatívban készült kép a „József Attila Erdélyben“-témáról: ebben az itt személyesen nem járt költő sokszoros — az Erdélyi Helikontól a Korunkig és a Brassói Lapokig, Dsidától és Kuncz Aladártól Gaál Gáborig terjedő — kötődéseit tárja fel és elemzi. Sajtótörténeti érdeklődéseiből táplálkozik kritikai cikksorozata az Utunkban a *vallani és vállalnivita keletkezéséről és lefolyásáról (1981), majd egy kolozsvári rádió-előadássorozata a Világosság oldalain kibontakozott új irodalmi kezdetekről a II. világháború után (1983). Érdeklődését a művészetek iránt A megtalált színház c. kö-