Balogh Edgár (szerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 2. G-Ke (Bukarest, 1991)
K
Kányádi Sándor 616 kritikai portyázások. Bp. 1980); A hiány értelmezése (József Attila Erdélyben. Deák Ferenc rajzával, 1980); Líra és novella (A sólyom-elmélettől a Tamási-modellig. 1981); Milyen az út? (Kv. 1983). Használta a Köves László írói álnevet. (B. E.) Jancsó Elemér: K. L.: írástól—emberig. Igaz Szó 1964/6. — Beke György: K. L. vallomása Móricz Zsigmondiról. Hargita 1968. szept. 29.; uő. K. L. alapozása. Hargita 1971. ápr. 4.; uő. K. L. Interjú a Tolmács nélkül c. kötetben. 1972. 592—606.; uő. K. L.: A megtalált színház. Tiszatáj, Szeged 1976/Í2; uő. Élő irodalom és irodalomtörténetírás. Beszélgetés K. L.-sal. A Hét 1981/51. — Láng Gusztáv; Kísérletek és eredmények. Utunk 1968/51. — Kiss Ferenc: K. L.: Alapozás. Kritika, Bp. 1970/11. — Szőcs István: A neves kritika. Észrevételek K. L. Alapozás c. kötetéről. Igaz Szó 1971/ 7; uő. Elvont kézzelfoghatóság. Igaz Szó 1972/4. — Balogh Edgár: Folytonosság és átváltás az irodalomban. Igaz Szó 1972/1. — Kovács János: Mellőzött történetiség. Igaz Szó 1972/ 2. — Éltető József: Romániai magyar irodalom. Igaz Szó 1972/3. — Szőcs Kálmán: Ikernemzedék. Igaz Szó 1972/4. — Bretter György: És hová érkezett? A Hét 1973/27. — Marosi Péter: A megtalált cikk. Utunk 1976/44; uő. Színikritikától a dramaturgiáig. Korunk 1978/6, újraközölve Világ végén virradat. 1980. 232—44. — Boreal János: Vendégünk volt: IC. L. Beszélgetés. Megyei Tükör 1976. dec. 25. — Tóth Sándor: Korszerű képpel korszerű világképért. A Hét l1978/7. —• Cs. Gyimesi Éva: Az intézményesült alany felelőssége. Metakritikai széljegyzetek. Utunk 1980/7; uő. A sólyom-elmélettől a Tamási-modellig. Utunk 1982/ 19. — Judik Tamás: Londoni percek. Beszélgetés K. L.-sal. Igazság 1980. jún. 1. — Salló László: Líra és novella. Előre 1982. máj. 19. — Huber András: Milyen az út? Igazság 1983. júl. 13. ÁSZT: K. L. a két Árva Bethlen Katáról. TM 656. — K. L. köszönti Fülöp Antal Andort. LM 2169. — K. L. az irodalom közösségformáló szerepéről. LM 3203. Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. máj. 10.) — költő, műfordító. Apja, ^ Miklós gazdálkodó, ha csak fia révén kerül is be az irodalomtörténetbe, igazi írástudó ember volt, akinek számára a könyv létszükségletet jelentett, s akinek biztatása a költőt egész életében elkíséri. Anyját, László Juliannát viszont kora gyermekkorában elveszítette. Elemi iskoláit (öt osztályt) szülőfalujában végezte; 1941 ősze és 1950 nyara között Székelyudvarhelyen diák: 1944-ig a Református Kollégiumban, 1944—45-ben a Római Katolikus Főgimnáziumban (magántanuló), 1946-tól a Fémipari Középiskolában; itt érettségizik, és ennek az iskolának a faliújságján fedezi fel egy versét az akkor Ifjúmunkásszerkesztő Páskándi Géza (1950- ben). 1950 őszétől él Kolozsvárt. Fél évig a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója, majd a Bolyai Tudományegyetem filológiai karára jön át,