Bányai László: Hosszú mezsgye - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)
Móricz Zsigmond igaza
S még akkor is, amikor látszólag önmagáért elevenítette meg a történelmet (mint az Erdélyben), mélyen átérzett tanulságokat közvetített. A jelenről pedig úgy írt, mint a Rokonok esetében, amelyet maga is „lelkiismeret-ébresztő“ regénynek szánt. Kritikai realizmusa a társadalmi életet száz meg száz alakzatában kitapogatta, felfedte, megrendítő módon éreztetve a mély osztályerőket. Ady halála óta nem állt mellette forradalmi gondolkodású íróbarát. A kommunista József Attila, akit szeretett, túl fiatal volt hozzá és hamar áldozata lett a harcnak. ő maga kellett az értelmiségben élessze, fenntartsa a néptömegek ügyéhez való hűséget. A hitleri rablóháború sötét éveiben halt meg. Éppen akkor, amikor szíwel-lélekkel bekapcsolódott a fasizmus ellen folyó általános küzdelembe. Egy ellenséges világ nyomása s a mind fokozottabb üldöztetés ellenére is, végig kizengte s egyre nagyszerűbben a néptömegek igazát. Móricz Zsigmond testamentumát azok hajtották végre, akik tudatosan kifejtették mindazt, amit ő ösztönösen megsejtett. Móricz Zsigmond igazát azok vitték előbbre, akik nem topogtak a színpadi népieskedés és az álnemzetieskedés kulisszavilágában, hanem a társadalmi fejlődés távlatába láttak. Móricz Zsigmond előtt csak ritkán derengett fel a forradalmi kiút, de mindig el tudta választani müveiben a jövő magját a korhadótól. Művét, alakját nem is lehet másképp, mint összetettségében és teljes dinamikájában látni. Móricz Zsigmond alkotó tevékenységét hiába zárták szűk körbe a múlt rendszer urai. Alkotása ma már a legszélesebb tömegeké. Műve eleven erő a dolgozók világában, amely felé az utat Móricz Zsigmond is gyötrelmesen törte, s amelynek igazát legbensőbb érzéseibe, törekvéseibe foglalta.