Bartalis János: Az, aki én voltam. Önéletrajzi visszaemlékezés 1. (Bukarest, 1972)
maimai Valamikor a századfordulón az Olt mentén meghúzódó Apácáról — amely egykor Csere Jánost adta — senkitől észre nem véve elindult a hétfalusi csángó iskolába egy kis falusi gyermek. Hogy nemsokára a békés tespedésbe belerobbanó első világháború zajában is felfigyelnek majd szavára, azt maga sem hitte volna. Hogy nem kisebb költő, mint Kosztolányi Dezső nyitja meg számára a költészetbe vezető kaput, arról még csak nem is álmodott. Azt sem tudta, hogy versek azok a furcsa kis írások, amelyek szinte akaratlanul kérezkedtek elő a tolla alól, miközben Ibsen és Maeterlinck modorában kozmikus drámák írásán gyötrődött. Persze ekkor már végzett tanítóképzős s a kolozsvári klinikák egyik irodájának kistisztviselője. Bartalis János a romámagyar irodalom ma ar mindenki által ismert iagy öregje”, aki önéletijza első kötetének megelenése után nem sokkal betölti 80. esztendejét, s egészségben, szellemi frisseségben készül e kötet folytatásának megírására.