Beke György et al.: Csőposta (Bukarest, 1974)
A riportkötet szerzői otthonosan mozognak Vajdahunyadon, a kohászati kombinátban, szólásra bírják a környék történeti emlékeit, családias kötetlenséggel elbeszélgetnek életükről, munkakörülményeikről Vajdahunyad mai lakóival. Beke György három földműves-nemzedék „ipari kenyérre" való átállását vázolja fel, Kenéz Ferenc a vajdahunyadi családanyákat, dolgozó asszonyokat, leányokat foglalkoztató gondokról faggatja riporthőseit, Marosi Barna pedig előbb a történetiművelődési hagyományokról, majd a kohászati nagyüzem műszaki haladásáról nyújt tájékoztatást. Riportereink megemlékeznek Hunyod váráról, a törökverő Hunyadi Jánosról, a tudást, műveltséget istápoló Bethlen Gáborról, a hunyadi tájon született Barcsay Ábrahámról, aki versben örökítette meg a kölcsönös megbecsülés jegyében együttélő románok, magyarok életét, szokásait. írásaikból ugyanakkor kibontakozik a Resica, Galac ipari és kulturális távlataiban osztozkodó Vaidahunyad korszerű városképe, a kohászati nagyüzem, amelynek dolgozói az itteni vaskohászat kétszázhúsz, a magaskohó üzembe állításának kilencvenéves évfordulójáról emlékeznek meg 1974-ben.