Beke György: Tolmács nélkül. Interjú 56 íróval a magyar-román irodalmi kapcsolatokról (Bukarest, 1972)
Mihai Beniuc
vei ismerkedtem meg, majd később, Ion Chinezu révén Tamási Áronnal. Arról álmodoztunk, hogy meg fogjuk védelmezni népeink barátságának hídfőállásait a fasizmus fenyegetéseivel szemben. De éppígy felejthetetlen marad számomra Korvin Sándor és több barátom a Korunktól, mindenekelőtt a ragyogó egyéniség, Gaál Gábor. Vallottuk, hogy csak az azonos ideológia termékeny talaján találkozhatunk, ha a népek testvériségének magvait akarjuk elvetni. De hát irodalmilag és népileg is túlságosan kevéssé ismertük még egymást, s a legtöbbször a kétoldali nacionalizmus és sovinizmus szögesdrótjai között kellett átnyújtanunk a jobbunkat egymásnak, testvéri kézszorításra. Természetesen egész más a helyzet manapság, amikor egyazon szocialista zászló alatt nyíltan beszélhetünk a testvériségről. — Tulajdonképpen az előbbi kérdés folytatása: az ön tapasztalatai, megítélése szerint milyen volt a magyar irodalom, a magyarság képe a román irodalomban, a román tudatban a két világháború között és milyen jelenleg? Melyek a két irodalom legfontosabb érintkezési pontjai és egymást termékenyítő hatásai? — Szükségesnek tartanám a fordítások fokozását, különösen magyarról románra. Nagyobb arányokban kellene fordítanunk a romániai magyar írók és természetesen a magyarországiak müveit és szélesebb körben bemutatnunk e müveket mai román közönségünknek. A közös irodalmi megnyilatkozásoknak pedig bárhol otthont lehet teremteni, a kulturális rendeltetésű termekben, az iskolákban, s ezeket a közös szerepléseket nem lehet soha elegendő módon üdvözölni. Nem ártana, ha az írók egymás között tapasztalatcseréket rendeznének, jól meghatározott témákról, mint például: a pártosság új formái az irodalomban, vagy a lenini szellem hatása az alkotó munkában, vagy a szocialista forradalmi hagyományok tudatosítása, figyelembe véve ezen a téren a román nép és a romániai magyar nemzetiség hozzájárulását e hagyományokhoz a múltban és egészen máig. — Az ön versei magyarul először, ha jól tudom, az Erdélyi Helikonban jelentek meg 1938-ban, 180